Láttyátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk.
Por és hamu vagyunk. Előtte s utána:
Élő kenyerünket tapossák a sárba,
Szemeink kilopják, szívünket dézsmálják,
Vesénket kiveszik, jegek közt tárolják,
Cinezett födéllel arcunk eltakarják.
Hogy jutunk elébed?
Így jussunk elébed?!
Mi Atyánk, Úristen, hagyd el a mennyeket!
Add meg magad önként, országod ez legyen!
Nyilatkozz írásban, tanúk előtt szóval,
Kenyeret fogsz kapni, paprikával, sóval!
Legyél a csatlósunk, kergess délibábot,
Állj be közénk te is, terepszín rongyokban
Terelni földet és eget a pokolba!
Így gyere el hozzánk!
Hozzánk lész hasonló!
Mi Atyánk, Úristen, legyél te is gyarló:
Békélj meg, mint mi is, lassú rothadással,
Sírjaink már úgyis megmunkáltan várnak.
Nincs már hova lenni, osszad a mi sorsunk!
Választhatsz közülünk Poncius Pilátust.
Halálnak halálát vér nélkül is tudjuk,
Áldott két kezedben, leszünk, por és hamu.
A tizenharmadik felkérés után Fehér Kálmán verse
![<span class="entry-title-primary">A tizenharmadik felkérés után</span> <span class="entry-subtitle">Fehér Kálmán verse</span>](http://cdn2.szmsz.press/wp-content/uploads/2017/06/Nevtelen-2-1-1200x640.jpg)