Ismét nagyot ment minden vajdasági magyarok önjelölt istenkirálya, ha a közösség megosztásáról, ellenségkép kreálásáról, jó és rossz magyarok kijelöléséről van szó. Ráadásul tette ezt a magyarság legnagyobb ünnepén, Szent István király napján, amikor mindazokat, akik vele és az általa irányított párt szolgalelkű politikájával nem értenek egyet, minősíthetetlen hangnemben ócsárolta, amikor azt mondta, „a magyarországi nemzeti politika ellenes erők szánalmas bábjai”.
Noha ez a félmondat remek benyalás a Fidesznél, fel lehetne tenni a kérdést, hogy ki is a nemzetellenes politikai erő itt Vajdaságban? Ki az, aki a háborús uszítókkal ölelkezik? És itt hiába védekezik Pásztor és csapata azzal, hogy hagyjuk a múltat, mert a jelen is a kardcsörtetésről, a hadkészültségről szól, elég csak a macedóniai jelenetet megnézni. És vajon, ha a még itt maradt magyar férfiakat behívják harcolni a szerb földekért, akkor Pásztor is elmegy egy busznyi szülő élén Belgrádba, mint azt Kasza József tette? Mindannyian tudjuk a választ a kérdésre.
A VMSZ vezetői kizárólag saját jólétüket szem előtt tartva nézik ölbe tett kézzel, ahogy az újjáéledt nagyszerb ideológia magyartalanítja még megmaradt tömbterületeinket, ráadásul tapsolnak is hozzá, sőt ők maguk is kiveszik a részüket a munkából. Annyira sikeresek, hogy sorban zárják be a magyar tagozatokat általános és középiskolai szinten is. Persze, 1,2 millió eurós székházra, médiaházra, a párthű média finanszírozására van pénz, az senkit se érdekel, hogy mégis kit fognak ezeken az orgánumokon keresztül hülyére venni. Azt a néhány kisembert, akik hálásak, amiért a Prosperitatin keresztül odalöktek nekik némi alamizsnát, miközben nagyvállalkozók milliókat tesznek zsebre ugyanonnan.
És akkor Pásztor ünnepinek nevezett beszédében még fel is rója azoknak, akik ilyen viszonyok miatt külföldre mennek emberi életet élni, hogy ezt teszik, miközben ők olyan keményen harcolnak a magyar munkahelyekért. Tehát szégyellje magát mindenki, aki nem a VMSZ. Minden vajdasági magyar, aki nem bólogat Pásztor csúsztatásaira.
Elnök úr, sokan azzal reagálnak az Önök politikájára, amely felszámolja az itt élő magyarságot, hogy elmennek. De sokan vagyunk, akik nem megyünk el. És nem politikusok, párttagok, mozgalmárok meg a magyarországi ellenzék szánalmas bábjai vagyunk. (Én személy szerint egy pártnak sem hiszek, az ellenzékieknek se.) Vajdasági magyarok vagyunk. Az Ön lelkiismerete vagyunk, akik igenis tudjuk és ki is mondjuk, hogy az, amit tesznek köszönőviszonyban sincs a nemzeti érdekvédelemmel. Miközben tagozatok szűnnek meg, a magyar nyelv visszaszorul, a mi Zentánk lassan kísértetváros lesz, mert elhal a gazdasága, télen a gyerekeim fagyoskodtak, mert még fűtést sem tudnak biztosítani, addig az Ön egyik fia maratont szervez és külföldön futkározik, a másik meg Brüsszelben gyakornokoskodik jó pénzért.
És ha a tükörből már nem is néz vissza Önre a lelkiismerete, majd mi visszanézünk és nap mint nap a szemébe mondjuk az igazságot. Hogy építés helyett rombol, hogy a közösség érdekvédelme helyett a másként gondolkodókat üldözi, tönkreteszi, ellehetetleníti és összefogás helyett megosztja a magyarokat.
Vendégszerző: Gálfi Imre
