Peer Krisztiánnak
Késő van, belső fényvilág átlibbent a hártya oldalán,
Hártya van, és sötét. Ez a fekete lyuk.
Elnyelt ez az év, a sötét.
De néha a csillagok közül lesimogatja könnyeid egy kéz,
ami már nem fest, díszletez…
S soha nem ölel, csak volt valamikor rég,
mikor nem 2016-ot jelzett a földi ész.
