Rábízni magadat a létre
miként a rozsdás vasfedélre
kifeküdt rozsdaszőrű macska
kinek szemhéja összevarrva
Nem hagyni üres négyzetet sem
melyet a tág tér bevehessen
be kell ültetni körbezárni
virág haszonnövény akármi
Végtelen kötelét a gaznak
húzni a napok behavaznak
kúszik itt a bádog-csatorna
és a lián is: furcsa torna
Csak még meghittebb ami félkész
mutatja folyt köv mondja még élsz
a kátránypapírban egy árva
szög nincs kő nyomtatja le mára
az ötliteres kimosatlan
uborkásüveg őrzi barna
szintjét a lének lám a tűnt íz
– régi táblán jelölve árvíz
Jó hogy a deszka gyalulatlan
csavar kiáll a zsalu rozzant
paralellogramma s a tégla
kis habarccsal üsse kő mégha
a vakolat mögül kinéz is
– löttyedt ajkak között protézis
Éld meg és hagyd élni a kertet
melybe sorsod befőttnek eltett
