a sírkőfaragó oláh pista mesélte
hogy amikor mint foglyokat
körülvezették őket
kicsit igaz akár a börtönudvaron
a louvre-ban
gazsi bácsi volt még vele az úri szabó
aki százéves korában is hibátlanul
beszélt franciául
amikor mint foglyokat körülvezették őket
kizárólag csak a köveket nézte
ugyanis ha nem tudnátok mondta
a fél louvre ha nem az egész
kő
sírkő hogy egészen pontosak legyünk
sírkő
sajnálja tette hozzá hogy nem nézett meg
legalább egy képet
mondjuk azt a tutajosat
hallotta mert a gazsi az úri szabó viszont
csak a képeket nézte
akkora gerendákból van a rámája
hogy alkalomadtán akár keresztfát is ácsolhatnak belőle
mert akkor ha megnézett volna legalább egyet
most elmesélhetné elemérnek meg tukacs konrádnak
milyen is egy igazi kép
mekkora hány kiló
mert azt hogy milyen egy
kő
azt már tüzetesen leírta kovács tóninak
a birkózóbajnok szobrásznak
(igen tóni
szerbia bajnoka volt 1971-ben)
ült
ki ült
a filozófus
milyen filozófus
a kő
ült s tógája alól kilátszott saruja
kilátszottak erős piszkos lábujjai
jobb kezét a térdén nyugtatta
se ökölben se tárva
már-már kéregetve és valamiféleképpen mégis
adományozva
és itt hirtelen elharapta meséje fonalát
és kérdezték az asztal körül mindannyian
nincs és mondta
egyszerűen nincs tovább
a feje vállban letört
zolika meg ottokár reggelig faggatták
már megérkeztek a takarítónők mire
sikerült megállapítaniuk
hogy egy chrysippos nevű sztoikussal találkozott
a sírkőfaragó oláh pista párizsban
oláh pista aki különben már nem dolgozik a szakmájában
kiadta házát a muhi péknek
aggastyán korára kezdett el kujonkodni
a bakotával meg az ádámmal
ottokár azon nyomban kiutazott párizsba
igaz ott is maradt a mai napig
hogy a helyszínen tanulmányozza chrysippos emberi alakját
szép levele jelent meg a pompeji című szegedi folyóiratban
a filozófus foltozott (azaz hát restaurált) márványtógájáról
csak vak vigh tibike hiányzik neki mint üzente
hogy lássa
leírja neki chrysippos fejformáját
megmondja szeme színét
ottokár a kék és a zöld között ingadozik
zolika viszont a sztoikusokkal foglalkozó
athéni kongresszuson tartott előadásában
külön fejezetben tárgyalta chrysippos dialektikáját
hegel ismert megjegyzése nyomán mármint
ha az istenek dialektikával élnének
csakis chrysipposét használnák
zolika a rá olyannyira jellemző komolysággal
alapossággal kidolgozta az isteneknek ezt a dialektikáját
sőt meg is kísérelt ott az emelvényen élni vele
oláh istván nevét is megemlítve természetesen
a szakma egy része lényeges áttörésként könyvelte el
zolika látványos performance-át mások viszont
féltékenyen dünnyögtek valamit arról
hogy már a filozófiában is a bácskaiak
akarják diktálni
a divatot
az egyik pesti filozófus pedig athéni tudósításában
arról értekezett hogy mégsem kellett volna zolikának
lebolsevikoznia az isteneket
párizs, 1991. december
