A járda szélén,
a világ végén,
a magány sárga szeme.

Vak talpak
tapossák nyakát
kő gyomorba

Föld alatti könyökök
gyökereit az ég
földjébe tuszkolják.

A kutya felemelt lába
túlforrt
zuhannyal megcsúfolja

csupán a hajléktalan
tekintetű sétálók becézik
kik virágjában éjszakáztak.

És így
végigég a csík
a tehetetlenség alsó ajkán
a világ végén.

Bartha György fordítása