Mégis mindnyájan munkához látnak, fáradságot
nem kímélve –
pedig vének – alig vánszorognak, mégis mindenre készek,
kihunyó tekintetük – akárha a fiataloké – meglátja az egészet:
ezt az a világ,
mely az ő testük és lelkük által kell, hogy újjászülessék –
az élet által, amelyet odaadnak és a halál által,
mely után szomjaznak.
Ennek a világnak tolvajként kell eljönnie – ellop minket attól,
amink van.
Szegények leszünk és mezítelenek, átlátszók, mint az üveg,
mely nemcsak tükröz, de vág is;
a lelkiismeret ostorcsapásai által forrjon össze a kettészaggatott világ,
mert rajta épül a hatalmas szentély.
Balássy Péter Pál fordítása
