Az igazság nem olajcsepp a sebre, hogy ne fájjon, ami éget,
nem ültetik szamárra, hogy körülvigyék az utcán –
az igazságnak szenvednie s rejtőznie kell.
Minden idegszál megfeszül az agy szerkezetében, valahányszor
valami összeomlik bennünk, mint egy épület – tudjuk: nem elég
csak kívülről rendbehozni, a biztos támasz az alap,
mint csónaknak a hullám.
Az igazság fölemeli az embert. Ha nem így volna,
kétszeres teherként
nehezedne ránk az épület, mert ami minden emberben közös,
ott rejtőzik valamennyiünkben, mint titkos aroma –
míg mások riadtan futnak, együtt a szamárral
(kevesebb-e az utcán az igazság? vagy egyre több?)
mi bátran tekintünk előre, nem vesz erőt rajtunk a félelem.
Balássy Péter Pál fordítása
