A gondolatok, hirtelen, elszakadnak a fennhangon kimondott szavaktól,
az arcoktól, amelyeket beárnyékolnak a magas falak.
Színében elváltozik az emberi sors: ők a minap még
meghitten társalogtak –
visszhangzott bennük a távoli, mégis közeli változás.
Szavaiktól elragadott az első csodálatos pillanat
amely Rólad tanúskodott – ő, szeretett Fiam!
Egyre növekszik ez a pillanat
és átalakul benne az egész életem –
megtörik a kihunyó szemben, mint a fehér viaszcseppben.
Ez a pillanat: a teljes élet, minthogy akkor ismertem meg az Igét
mióta megtestesült bennem, vérem táplálta őt,
oltalmaztam elragadtatással –
míg szívem alatt növekedett csöndben, mint Új Ember,
és csodálatos gondolatok közt, s kétkezi munkával teltek napjaim.
Megint oly teljes ez a pillanat, mint amikor a csúcsáig ért,
mert újra megtaláltalak –
nincs, csak ez a könnycsepp
melyben a friss szellőtől elmosódnak a szemsugarak –
de a roppant fáradság immár megtalálta fényét és egyetlen értelmét.
Balássy Péter Pál fordítása
