Amennyiben górcső alá vesszük Zenta közéletét, akkor – még ha ez a mindenkori önkormányzatnak és a képviselő-testületben lévő hatalmi koalíció képviselőinek nem is tetszik – megállapíthatjuk, hogy még véletlenül sem ők öregbítik leginkább az egyre jobban elnéptelenedő és elöregedő község hírnevét, hanem elsősorban az itt élő sportolók, illetve civil szervezetek. Ezért is érthetetlen, hogy épp ezt a két szférát sújtja a leginkább a képviselő-testület azon döntése, miszerint az idei évtől kezdve nekik is bérleti díjat kell fizetniük az általuk használt helyiségekért. Ráadásul az önkormányzat a jövőben nem fedi ezeknek a szervezeteknek a rezsiköltségeit sem. Vagyis, az elkövetkezőkben az érintettek találják fel magukat, ahogy tudják.
A zentai honatyák 2017 december 28-i döntéséről valószínűleg Bicók Róbert, a Községi Sportszövetség elnöke sem értesülhetett, mivel aznap este, az év sportolóinak tiszteletére rendezett ünnepségen még megköszönte a zentai vezetésnek, hogy megteremti a sportolás alapfeltételeit a városban. Márpedig az alapfeltételek közé tartozik a víz, az áram és a fűtés is, s persze az sem mindegy, hogy egy-egy klub tagjai milyen épületben, milyen körülmények közepette edzenek. Persze a községi elöljáróknak is sokkal könnyebb és kényelmesebb egy-egy zentai sportsiker után száraz pogácsára és egy kis üdítőre meghívni a babérokat learató sportolókat, fényképezkedni velük, majd hagyni, hogy utána minden menjen tovább az általuk kijelölt kerékvágásban, s a jelek szerint ezek után rájuk bízni, hogy miképpen is tudják kinyögni a bérleti díjat és a rezsiköltséget. Vagy, ha ez nem megy, akkor csupán a vállukat vonogatni és a fejüket csóválni.
A fentiekben említett megszigorítások mégis a községben ténykedő civil szervezeteket sújtják a leginkább. Ezek túlnyomó része ugyanis még a sportkluboknál is kevesebb pénzzel rendelkezik. Aki egy kicsit is jártas a zentai civil szférában, az tisztában van vele, hogy legtöbbjüknek semmilyen bevétele sincs, a zentai önkormányzat éves pályázatán pedig legjobb esetben éppen csak annyi pénz folyik be hozzájuk, amennyivel meg tudnak szervezni egy-egy saját rendezvényt, vagy talán még annyi sem. Mondani sem kell, hogy a kérdéses rendelet előkészítésébe — szokás szerint — ezúttal sem vonták be az érintetteket, miközben csak a rezsiköltség kifizetésének a kötelezettsége oly súlyos terhet jelent a legtöbb civil számára, hogy az lényegében ellehetetleníti a működésüket.
És itt nem csupán a tevékenységüket kizárólag gasztronómiai, illetve pálinkaversenyeken történő részvételre alapozó egyesületekről, vagy a csárdásozó, népdalokat éneklő művelődési csoportokról van szó, hanem azokra a civilekről, akik ha nem is annyira látványos, de minden tekintetben hiánypótló és közérdekű tevékenységet folytattak eddig: az elesettek és rászorulók védelmétől kezdve az egészségvédelmen, az oktatáson és a társadalmi visszásságokra történő rámutatáson keresztül, egészen a környezet- és állatvédelemig. Akaratlanul felvetődik az a kérdés is, hogy a községben élő civilekkel eddig többé-kevésbé felhőtlen viszonyt ápoló önkormányzat miért épp most szigorított be, amikor a hatalmi koalíció része a civil szervezeteket nem igazán kedvelő Szerb Haladó Párt is. Vagyis a Vajdasági Magyar Szövetség még egy dologban behódolni látszik a kapcsolatukban nadrágot viselő haladók előtt, persze ezúttal is figyelmen kívül hagyva a vajdasági magyarság és a zentai lakosság érdekeit.
Sajnálatos módon, a zentai ellenzéken és a civilek képviselőin kívül senki sem kapta fel a fejét igazán a képviselő-testület legutolsó ülésén meghozott rendelet kapcsán. A vároban élők túlnyomó része amiatt aggódik, hogy a Sabotronic kábeltelevíziós hálózatának a topolyai Sat Trakt általi átvételét követően lesz-e HBO a kábeles kínálatban, s ha lesz, mennyit kell majd fizetni érte? Márpedig erősen kétlem, hogy ez lenne a legsúlyosabb probléma a városban.