Amikor Isten a
jól értesült hírnökeitől
megkapta
a heti jelentést,
csodálkozva vette
tudomásul,
hogy a metróban
azon a héten volt:
egy műszaki hiba,
két szerencsétlenség,
három öngyilkossági
és négy gyilkossági kísérlet,
öt kihágás a közerkölcs ellen,
hat gyermekrablás,
hét verekedés,
nyolc szívroham,
kilenc idegösszeroppanás,
tíz házassági ígéret,
tizenkét megtérés,
és elhangzott
száz meg száz köszönetmondás,
ezer meg ezer szitok és átok,
egymillió fáradt
és kishitű sóhaj;
úgy vélte, most már igazán
kezd komollyá válni a helyzet,
s elhatározta, lenéz egy kicsit
a földre,
hogy személyesen győződjön meg
a dolgok állásáról.
Fogott hát egy papírlapot,
és üzenetet firkantott rá
hűséges Péterének,
aki már annyiszor bebizonyította,
hogy mindig és mindenben
számíthat rá:
„Ne aggódjatok,
csak víkendre mentem,
találd fel magad távollétemben,
ahogy tudod!”
Aztán útra kelt,
s mikor megérkezett,
ismeretlenül elvegyült a tömegben,
mint ahogyan azt máskor is tette.
Péter pedig,
elolvasván az üzenetet,
rábólintott,
mert tudta, hogy Istennek
sok a furcsa ötlete,
és gyakran szokatlan
okok miatt indul útnak.
„Csak baj ne érje odalent
– villant át agyán a gondolat.
– Mihez kezdenénk itt nélküle?”
És hozzálátott,
hogy átvegye
a dolgok ideiglenes
irányítását.
Rencsényi Tibor fordítása
