…Szerelmetes apánk, pipás Iszidorunk,
hulltoddal hulltunk, dőreség, mit mondunk;
jön mégis Tehozzád ő is dőre verssel:
Te-fajta versekben az ember nem kertel;
jön hozzád versben, betegségben, búban,
jól kezdett s elrontott vesztes háborúkban;
jön egy kis szeletnyi kék földvári éggel,
egy kis megszólással, egy kis irigységgel.
Boldog Sinkó Ervin, ki túl korán kezdted,
aszúra fog érni minden szép gerezded,
s rajtad már nem foghat „rohadt vörös átok”:
okos koraiság – ez a pannonságod!
Mennyire siettél, mily gürcölve vitted
súlyát az újságos, piros pannon hitnek:
dölyffel, feleséggel, ínséges várással,
sok, most tetszhalott, ó-s új ráfogással.
…és mi benned izzott, egyszer majd
mégiscsak bevilágít hozzánk;
mi ráncolta köztünk sápadt zsidó orcád,
ezer kimondatlan piros bánat, titok,
szépség várja vágyón: „Sinkó megint beszélni fog”…
Rád szomjas emberek most is jól figyelnek,
hisz Te vagy a tévő és jótékony Gyermek:
Kelet csapatjának nyugatos zászlója,
vesztes csatázásunk hív igazolója,
papként indult vörös, krisztiánus vívás –
szentírásos ember, kinek szent az írás!
Ma Te vagy itt az igazi rendkívüli követ:
benned is sarjadnak fonnyadt piros tövek,
s ha tán bolondítnál s igai se volnál:
mert szépen hazudtál, minket igazolnál!
