Már a 19. és a 20. század is nagymértékben hangos volt azoktól a nőktől, akik az egyenjogúságért folytattak harcot. És bár értek el sikereket, mégis úgy látom, hogy ma a világban még mindig erősen jelen van a nők elnyomása.
Természetesen nem minden területen, hiszen sokféle helyzetet különböztethetünk meg, ám ha kiemelhetnénk egyet, véleményem szerint az első és legfontosabb az a munkavállalás világában való megkülönböztetés. Ugyanis, még mindig ez az a terület, ahol szinte elviselhetetlen, megbotránkoztató, és nem tekinthető normálisnak, ha egy nő nem egy teljesen átlagos szakmát vagy hivatást választ magának. Épp ezért választottam e témával kapcsolatban Bontovics Virágot, a tóthfalusi származású, 22 éves, gyönyörű, okos, független nőt beszélgetőtársnak, ugyanis hivatását tekintve egy pályakezdő modell.
Mit gondolsz, ma még mindig él az a tévhit, mely szerint ha egy nő nem egy átlagos szakmát/hivatást választ magának, akkor az elfogadhatatlan? Esetedben ez azért folytonosan aktuális kérdés, mert ugyebár a modellkedés irányába kacsintgatsz.
– Véleményem szerint ma már teljesen elfogadhatónak kellene lennie, ha egy nő nem egy átlagos szakmát választ magának. Ugyanis a mai nők sokkal karrieristábbak az élet minden területén, és bátran állítom, hogy képesek teljesen megállni a helyüket, így aztán azt kell, hogy mondjam, tapasztalataim szerint – és nagy örömömre – a modellkedés ma már egy teljesen elfogadható szakma.
Te miért tartod fontosnak, hogy egyenrangú felek legyenek a nők a férfiakkal?
– Azért, mert ma már képes ugyanolyan családfenntartó lenni a nő is, mint egy férfi. Ők is mindent megtesznek a biztos jövő érdekében. Csak ezt még mindig kevesen ismerik el.
Virág már gyermekkorában is vonzónak találta ezt a világot, izgalmas volt számára a sok szép ruha, a csillogás és az azzal járó extravagáns stílus, és nem utolsósorban a világ bejárásának lehetősége is a szeme előtt lebegett. Majd, amikor az a lehetőség mutatkozott előtte, hogy megvalósítsa terveit, egyértelműen belevágott. Elmondása alapján sok mindent feladott annak érdekében, hogy megfeleljen e hivatás feltételeinek, viszont azt gondolja, hogy még egyáltalán nem áll készen arra, hogy egyszerre feláldozza az egész életét.
Mi az, ami motivál?
– Egyelőre a tapasztalatszerzés, a kapcsolatok kiépítése, és az, hogy olyan körökben mozoghatok, ahol az emberek többségének ugyanazok a céljai, mint nekem. Ez pedig nem más, mint hogy egyedül képes legyek megállni a saját lábamon, és hogy egy biztos jövőt teremtsek magamnak és később a családomnak. Azzal szeretnék foglalkozni, amit örömmel csinálok, és ez egyértelműen a szépségiparban található meg, de érdekel a televíziós műsorvezető szerepe is, illetve az egyéb, médiához kapcsolódó munkák.
Leküzdhető az izgalom a színpadra lépéskor, míg a felvonulás tart?
– Nekem még nem sikerült legyőznöm a lámpalázat a kifutón. Lehet, hogy kívülről egyszerű dolognak tűnik, hiszen csak fel kell vonulni, előre nézni felemelt fővel, ám bennem mégis akad olyankor egyfajta kis félelem, ami leginkább amiatt van, hogy például nehogy rosszul lépjek le akár már a lépcsőn, hogy a magassarkú lehetőleg a lábamon maradjon, és legfőképp, hogy ezek a gondolatok ne zökkentsenek ki abból, hogy határozottan és mindent beleadva vonuljak végig. Ha valamit csinálok, azt szeretem tökéletesen csinálni, s ezért bennem állandóan van egyfajta megfelelési kényszer… Folyamatosan dolgoznom kell azon, hogy koncentrálni tudjak a pillanatra, és hogy ott, akkor semmi mással ne foglalkozzam.
Véleményed szerint milyen a jó nő?
– Szerintem egy jó nő legyen ápolt, foglalkozzon magával, sportoljon, és figyeljen az egészségére a táplálkozás területén is. Egy jó nő legyen céltudatos, határozott és családcentrikus, de a legfontosabb, hogy szeresse önmagát és a saját kis környezetét is, amiben mindennapjait megéli. Én is erősen figyelek a felsoroltakra, és nekem egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan lépek ki az utcára. Szeretem megélni a nőiességemet, ki is használom, és élvezem is.
Sok Virágra, vagyis hozzá hasonló nőre lenne szüksége a mai világnak: határozott, tisztán látó, és egyáltalán nem hagyja, hogy bármi megakadályozza abban, hogy elérje a céljait, és olyan pályára lépjen, amely nem megszokott. Minden nő a maga módján értékes, és olyan jó lenne, ha a félelmeket elengedve minden nő ezt az értékét bátorsággal ki is használná.
Pósa Tamara
(A cikk a Családi Kör március 8-ai számában jelent meg.)
