Anyám háza vén, talán
A falu legvénebb háza, –
S szegény, akár a gazdája.
Ám én mégis mindig elhozok
Valamit a szüli házból,
E bélpoklos városba,
Ahol manapság élek.
És anyám háza újra megtelik,
Csordogál belé minden, ami jó, –
Akár hős kutakba a víz:
Magaddal el nem viheted,
És ki nem merheted soha.
S. Benedek András fordítása