Nem hozott semmilyen eredményt az államfő belső párbeszédre vonatkozó kezdeményezése Koszovó kapcsán. Hat hónappal az elsődleges határidő lejárta után már egyértelmű: politikai és propaganda tekintetében is befuccsolt a nagy csinnadrattával, sajtókampánnyal indított, szomszédságunkban nemzeti konzultációnak nevezett álpárbeszéd.
Most újabb, az említettnél hevesebbnek látszó vita zajlik Szerbiában, amelynek tárgya egy melléknév. Történt ugyanis, hogy a sandžaki bosnyákok kisebbségi önkormányzata indítványozta a hatályos alkotmányban szereplő megfogalmazás következetes alkalmazását az ország állampolgárainak úti okmányaiban. Magyarán: ne szerb állampolgárságról, hanem a Szerb Köztársaság állampolgárságáról szóljanak az írásos dokumentumok. Az alaptörvény 47-ik szakasza valóban így rendelkezik. A kormánynak nem volt mit tennie, teret adott a kezdeményezésnek.
Igen ám, de ezzel nem ért egyet „a szerb nyelv szabványosításával foglalkozó bizottság”, amely több ország (Szerbia, Montenegró és a Boszniai Szerb Köztársaság) területén működő ilyen, vagy olyan szervezet tagjait tömöríti. Kifogásolják a feltehetően tudós nyelvészek és jogászok, történészek alkotta mintegy két évtizede létrehozott testület részéről, hogy a kormányrendelet értelmében a Szerb Köztársaság állampolgárainak útlevelében a jövőben az állampolgárság rovatban nem az eddigi „szerb” szerepel majd, hanem egy másik megfogalmazás. Egészen pontosan a következő három szó: „a Szerb Köztársaság állampolgára”.
Hivatalosan, közleményeik alapján legalábbis ez a változtatás zavarja a szerb nyelv szabványosításával foglalkozó szakembereket. Mi a baj ezzel a három, Szerbia alkotmányában is szereplő szóval? Az egyik legismertebb szerb nyelvészprofesszor, a niši, grazi és barcelonai egyetem tanára, Boban Arsenijević szerint: semmi. A tekintélyes tudós azt mondja, hogy ez a megfogalmazás világos és pontos. Saját tapasztalatai alapján teszi aztán hozzá, hogy a világ számos országában szerepel ilyen formuláció, amely senkit sem zavar.
Miért okozott ez a kérdés Szerbiában ekkora vihart az utóbbi hetekben?
Miért került egyáltalán napirendre, miért a már-már országos méretű közvitára hajazó szópárbaj egy megfogalmazás kapcsán, amikor a nemzetközileg elismert szerb nyelvész szerint sincs baj azzal a megfogalmazással?
A szerb nyelv szabványosításával foglalkozó bizottság mintha téves vizekre evezett volna: politikai és nacionalista nézetek olvashatók ki közleményeikből, amit Arsenijević professzor nem helyesel. Tudományos érvelése kifogástalan, teljesen egyértelmű. Azt már mi tesszük hozzá, hogy a nevezett, a szerb nyelv szabványosításával foglalkozó bizottság nem a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia szakmai testülete, bár szerb akadémikusok is vannak tagjai között. Nem lehet véletlen áthallás, hogy sokunknak eszébe jut a három évtizeddel ezelőtti hírhedt Memorandum, amelynek alkotói között ugyancsak ott voltak az akadémikusok.
Az írástudók, illetve a legírástudóbbak – fogalmazhatnánk helytelenül.
Bár az írástudók felelősségéről mintha már nyolcvan éve is szó lett volna itt, Európában.
Amennyiben mi most Európában vagyunk, vagy esetleg tényleg arrafelé igyekszünk, akkor oda kellene figyelni erre az álvitára, amely errefelé mérgezheti a közállapotokat. Ahogy arra a múlt század végén már volt is példa.
Hallgassa meg a jegyzetet a szerző tolmácsolásában az SZMSZ Rádióban:
