Az emberiség hajnala óta jelen van a világban az erőszak,  az elnyomás, az emberi jogok sárba tiprása. Az őskortól kezdve, az ókoron és  középkoron keresztül egészen napjainkig fennmaradt ez a jelenség.  A világ egyes részeiben nagyobb mértékben, „a civilizált” nyugati világban kevésbé, vagy sokkal kisebb mértékben. A humanizmus és reneszánsz megjelenésével pedig elkezdődött egy rögös, de fényes folyamat az alapvető emberi jogok megalkotásában és védelmében.

Kezdetben csak az alapvető jogok, a szabadsághoz és az élethez való jog kezdett teret nyerni. Az idő múlásával azonban egyre gyorsabban és szerteágazóbban lehetett nyomon követni e jogok széles spektrumú megjelenését. Manapság már számtalan emberi jogot ismerünk. Néha már talán egy kicsit úgy is érezhetjük, hogy átestünk a ló másik oldalára. Fokozottan érvényes ez a régi nyugati társadalmakra, amelyekben felütötte a fejét az úgynevezett „politikai korrektség”. Ez jól hangzik ugyan, de valójában az „orwelli” újbeszél kicsit szégyenlősebb elnevezése, amikor is egy kis csavarral szépen meg lehet tiltani, hogy az ember kimondja amit  gondol, vagy ne mondja ki az igazságot, csak azért, mert az  politikailag nem korrekt – akármit is jelentsen ez. Lassan már udvarolni, viccelődni sem lehet Észak-Nyugat-Európában,  vagy ránézni a nőkre az Egyesült Államokban, mert az szexuális zaklatásnak számít.

Aztán jogokat szereztek az állatok is.  Először az emberek barátjainak számító kutyák és lovak. Azután szinte minden állat. Már lassan a tyúkoknak is az unió direktíváinak megfelelő lakosztályokat kötelesek a termelők biztosítani, ketrecről szó sem lehet.

Ha a kedves olvasó ezek után azt gondolja, hogy Nyugat-Európa, vagy az Egyesült Államok az emberi és állati jogok bajnokai,  nos, akkor nagyon nagyot téved. A bajnok ebből a szempontból ugyanis Zenta község önkormányzata! Mert ott még a szúnyogoknak is  vannak jogai! Vonatkozik ugyanis rájuk a Genfi Konvenció, amely a hadicselekmények egyébként igen durva lefolyását próbálja valamelyest humánusabbá tenni.  Ennek szellemében pedig Zentán a szúnyogokat tilos bántani. Ne adj` Isten, kémia mérgekkel, különböző légi hadműveletek során lepermetezni, kiirtani.  A zentai vezetőség, a VMSZ-es polgármester Czeglédi Rudolffal az élén, kínosan ügyel a szúnyogok testi és lelki épségére, nehogy megsértse véletlenül ezek alapvető emberi (szúnyogi) jogait, és ily módon kivívja a haladó nyugati közvélemény ellenszenvét. Nyilvánvaló ugyanis, hogy aki emberi (szúnyogi) jogokat sért,  az nagy valószínűséggel  a hágai bírósággal is találkozhat. Nos, ilyen veszély nem fenyegeti a zentai városvezetöséget, mert ők tiszteletben tartják a szúnyogok jogait –  függetlenül attól, hogy a szúnyogok nem tartják tiszteletben a zentai emberek jogait.

Végül felvetődik a kérdés, van-e különbség a szúnyogok és az zentai VMSZ-városvezetés között?

Nos, van. Amíg ugyanis a szúnyogok sikeresek és jól végzik a természet által rájuk szabott feladatot, azaz szépen csipkedik és szívják a zentaiak vérét, addig a zentai önkormányzat sikertelen, mert nem végzi jól a zentaiak által rájuk szabott feladatot,  azaz nem irtja a szúnyogokat.

 

Vendégszerző: Boris Zec, okleveles jogász, a Zenta a zentaiaké! frakció tagja