Mikor tudom, hogy
Vagyok az, aki voltam
S mikor az Ember
Jól be- és kibomoltan
Fetreng és őrjöng,
Száguld és szenved,
Hadd imádjam meg,
Én, a kálvinista,
A páduai Antalt,
A szentet.
Óh, drága szent, Te,
Ki megholtál,
Mielőtt baj lett volna
S aki oly okos voltál,
Hogy még mái butáknak
Is te adsz okosságot,
Nézz rám:
Ime rajtam az átok.
Voltam Szent Antalja
Szép gondtalan időknek,
Voltam valakikijük
A nőknek,
Voltam apostol
És próféta is,
Szent Antal, ősöm,
Kár, kár ami történik
Kár, kár és hamis,
Ma minden hamis.
Tán az is, amit mondtam.
