(Portré ellenfényben)

filmre papírra fövenyre
ki kéri hogy írjak arcot
ki esküszik hogy csalhatatlan
s hogy felismeri azt a rajzot

Ha percek alatt el is készül
mi változás megy bennem végbe
lobos dühöm ha átrajzolom
bocsánatos szelídségbe

Szaporázom egyre messzebb
megtörtént dolgok árnyékából
tűnődöm mégis mi hiányzik
nap se lángol csak világol

Mögém esik s az ellenfényben
mi már elkészült azt is nézem
megvillanok ím a képen
Európa lófejében

(Dagerrotip)

Esik, aztán már lassan darára vált.
Évszak évszakra hull az arcon.
Kezdődik pufók alkonyattal,
mindenek zárja egy téli reggel.

Miért pergamenszerű ez a hó?
A kezdet fehérsége miért sárgul?
Hogy költözhetett a Holdba
ez a rátarti puszta?
Mikor dermedt meg ez az ironikus táj?