Rövid, súlyos betegség után váratlanul elhunyt Dr. Csehák Korhecz Rozália nyugalmazott szakorvos.
Dr. Csehák Korhecz Rozália 1938. március 9 én született Csókán kisiparos családban, Csehák Lázár szabómester és Farkas Csamangó Viktória harmadik leánygyermekeként.
Tanítói már az általános iskolában felfigyeltek a kis Rózsika szorgalmára és tehetségére ezért azt tanácsolták a családnak, leányuk mindenképpen tanuljon tovább. Csókáról útja előbb a zentai gimnáziumba, majd az érettségi után a Belgrádi Egyetem Orvostudományi Karára vezetett. A sikeres diplomálást követően a csókai egészségházban dolgozott majd onnan Szabadkára került. Itt ismerkedett meg élete párjával Korhecz Tamással akivel 52 éven át éltek házasságban. Csehák Korhecz Rozália munkaéveinek nagyobb részét körzeti orvosként dolgozta le az 5. számú szabadkai egészségházban (Központ, Sugárút, Sétaerdő), betegeit szakszerűen, emberséggel és lelkiismeretesen gyógyította ezért a doktornőt sokan ismerték, szerették és tisztelték.
Munkabírására és szorgalmára a városi vezetés is felfigyelt, ezért a múlt század hetvenes éveinek a végén kinevezték a szabadkai általános orvosi szolgálat (egészségházak és a mentőszolgálat) igazgatójának. Hamarosan kiderült, hogy sokaknak nem felet meg, hogy egy pártonkívüli magyar nő vezesse ezt az intézményt ezért gerjesztett lejárató kampányt szerveztek ellene. Nem volt könnyű fogást találni rajta ezért rásütötték, hogy magyar nacionalista aki a foglalkoztatásnál a magyar nemzetiségű munkavállalókat részesíti előnyben. A Párt győzött de Rozália nem tört meg, visszatért régi munkájához és körzeti orvosként folytatta munkáját.
A többpártrendszer bevezetését követően jócskán belekóstolt a politikába. Előbb a VMDK majd a VMSZ tagjaként számos választáson indult. Egyéni választókerületben, a választópolgárok bizalmából több ciklusban nyert képviselői mandátumot a Szabadkai Városi Képviselő-testületben és a Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházában. A múlt század kilencvenes éveiben több választási ciklusban volt a városi Végrehajtó Bizottság egészségüggyel és szociális védelemmel megbízott tagja. A kétezres évek elején visszavonult a politikai életből, új harctéren kellett helytállnia.
Önzetlen, másokért égő nagymamaként segítette gyermekei egyre bővülő családjait. Július 25 én, rövid súlyos betegség után visszatért teremtőjéhez.
Két gyermeke (Tamás és Zsuzsanna), kilenc unokája (Dalma, Katalin, Réka, Sarolta, Erzsébet, Viola, Miklós, Boglárka és Terézia), számos barátja, munkatársa és tisztelője őrzi emlékét.
(Képünkön a megboldogult házaspár unokáik fotójával.)
