A híres repedéstől a többmilliós felújításig – Mi vár a szabadkai székesegyházra?

Az Avilai Szent Teréz-székesegyház Szabadka és országunk ezen részének egyik legfontosabb egyházi, történelmi és kulturális épülete. Jelentősége nem csupán abban áll, hogy ma a Szabadkai Egyházmegye székesegyháza, hanem abban is, hogy több mint két évszázada a város egyik legismertebb jelképe. Nem kevésbé híres a rajta keletkezett repedés, amit komoly szerkezeti problémák okoznak. Habár a szakemberek immár tudják a megoldást, a tornyok helyreállítása a becslések szerint akár meg is haladhatja a 10 millió eurót.

A székesegyház felújítása 2015-ben vette kezdetét, de menet közben a szakemberek rájöttek, a módszer, amivel nekikezdtek az épület felújításának, nem fog beválni, sőt a szerkezetet még inkább megbolygatták, ezért 2020-ban leállították a munkálatokat és a templom azóta is arra vár, hogy megteremtődjenek az anyagi források a folytatáshoz. Addig elkerítve marad és amíg csak biztonságos, a hívek előtt nyitva áll az épület.

Dragan Muharem plébános jól ismeri a templomépület történetét és jelenlegi állapotát is. Mint elmondta, a mai székesegyház építése 1773-ban kezdődött. A források szerint a főbb építési munkálatok 1779-re fejeződtek be, míg a templom végleges kialakítása és berendezése egészen a 18. század végéig és a 19. század elejéig tartott. A terv Franz Kaufmann pesti építészhez köthető, a székesegyház pedig késő barokk, illetve átmeneti barokk–klasszicista stílusban épült. Méreteivel, két magas tornyával és a városközpontban elfoglalt helyével kezdettől fogva monumentális templomnak szánták, amely túlmutat egyetlen plébánia igényein.

„Különösen fontos hangsúlyozni, hogy a templomot Avilai Szent Teréz tiszteletére szentelték fel, aki Szabadka védőszentje, és akinek alakja a város címerében is megtalálható. Ezért a székesegyház nem csupán egyházi épület, hanem a város identitásának része is. Benne felismerhető e térség katolikusainak története, de Szabadka szélesebb történelme is mint olyan városé, ahol évszázadokon át különböző nyelvek, kultúrák és hagyományok találkoznak“ – mondta Muharem atya.

Építészeti szempontból a székesegyház kiemelkedő értékű épület. Egyhajós templomként épült, fejlett oltártérrel és oldalsó sekrestyékkel, nyugati homlokzatát pedig két magas harangtorony uralja. Belső tere gazdagon díszített, értékes oltárképekkel és olyan elemekkel, amelyek tanúskodnak az építés korának művészeti és liturgikus ízléséről. Éppen ezért a székesegyház jelentőséggel bír a művészettörténet, az építészet és a kulturális örökségvédelem számára is.

„A fontos történelmi tények közül meg kell említeni, hogy a Szabadkai Egyházmegye létrejötte után a templom székesegyházzá, vagyis az egyházmegye püspöki templomává vált. A Szabadkai Egyházmegyét először 1923-ban hozták létre Apostoli Adminisztratúraként, majd 1968-ban emelték egyházmegyei rangra. 1974-ben VI. Pál pápa a szabadkai székesegyháznak a kisebb bazilika címet adományozta, így ma a teljes neve: Avilai Szent Teréz-székesegyház-bazilika” – tudtuk meg a plébánostól.

A székesegyház azonban nem csupán a katolikus közösség vallási épülete. Szabadka történelmi emlékezetének egyik alappillére, kulturális műemlék, az ima, az identitás és a folytonosság helye. Felújítása ezért nem csupán egy plébánia vagy egy egyházmegye ügye, hanem felelős viszonyulás kérdése ahhoz az örökséghez, amely az egész városhoz tartozik.

A híres repedés

Az atya elmondta, a székesegyház híres repedése nem új keletű. Szinte a kezdetektől fogva kíséri ezt az építményt. Nem lehet teljes bizonyossággal megmondani, hogy pontosan melyik évben jelent meg először, de a történelmi adatok és elemzések szerint a homlokzaton már néhány évvel az építés után repedéseket jegyeztek fel.

„A probléma fő oka az a talaj, amelyre a székesegyház épült. Instabil talajról van szó, amely részben egykori mocsaras területtel és közeli vízfolyásokkal függ össze. Ilyen talajon áll egy rendkívül nehéz épület, különösen a két monumentális toronnyal együtt, ami nagy terhelést jelent az alapokra és a talajra. Az idők során a talaj egyenetlenül süllyedt, ennek következtében pedig a tornyok megdőltek. Ez tovább növelte a falak és a szerkezet terhelését” – magyarázza Muharem atya.

Ma a szerkezeti problémák leginkább a homlokzaton, a tornyok között láthatók, ahol a legismertebb repedés található. A probléma azonban nem csupán esztétikai jellegű. Más károsodások is vannak: repedések az oldalfalakon, sérülések nyomai a boltozatokon és íveken, valamint a korábbi stabilizációs kísérletek következményei. Már a 19. században is próbálták a problémát vaspántokkal megoldani, de ezek közül sok mára megrepedt vagy elvesztette funkcióját.

A problémát nem lehet pusztán a repedés eltüntetésével vagy a homlokzat felújításával megoldani. A repedés valójában egy mélyebb szerkezeti probléma látható jele: az alapok, a talaj, a tornyok súlya és a homlokzat stabilitása közötti viszonyé. Amíg ezt az okot szakmailag és rendszerszerűen nem kezelik, minden felszíni javítás csak ideiglenes megoldás maradna.

Szakértői csapat kereste a megoldást

A székesegyház állapotáról számos szakember bevonásával több szakmai elemzés is készült az évek során. Nem csupán egyetlen szakvéleményről volt szó, hanem vizsgálatok, tanulmányok, projektek és mérések egész soráról, mert a probléma rendkívül összetett, és különböző szakterületek szakembereinek együttműködését igényli: statikusokét, geomechanikai szakértőkét, szerkezettervezőkét, műemlékvédőkét és speciális kivitelezőkét.

A szakmai munkák között szerepel többek között a 2009-ben Budapesten készült tanulmány, amely az Avilai Szent Teréz-bazilika állapotfelmérésével foglalkozott. Később, 2015-től további projektek és műszaki jelentések készültek, így előzetes helyreállítási terv, habarcs- és téglavizsgálatok, geodéziai és geomechanikai vizsgálatok és tervezési megoldások, valamint a talajinjektálással, talajstabilizálással és a tornyok mozgásának követésével kapcsolatos későbbi jelentések is készültek. Mindezekről Petar Santrač professzor, Slobodan Grković, Danijel Kukaras professzor, Neđo Đurić és Mila Svilar is publikált szakmai tanulmányt.

„A szakértők az idők során több lehetséges megoldást mérlegeltek. Először a szerkezet további összekapcsolására, valamint a tornyok és a homlokzat megerősítésére gondoltak, majd az alapok cölöpökkel történő megerősítésére, később pedig a talaj mesterséges gyantákkal történő injektálására. Kiderült azonban, hogy ezek a beavatkozások nem oldják meg a probléma alapvető okát, sőt egyes szakaszokban további elmozdulásokat és károsodásokat idéztek elő. A közzétett elemzések szerint az első helyreállítási kísérlet az alapok alatti cölöpözés volt, míg a második a talaj mélyinjektálása expanzív gyantákkal; egyik sem hozta meg a várt eredményt. Már a munkálatok során és a folyamatos szakmai megfigyelések alapján világossá vált, hogy az eredeti megoldás nem fogja meghozni a kívánt eredményeket. A legnagyobb probléma az volt, hogy a székesegyház rendkívül érzékeny szerkezet. Egy ilyen objektumnál még kisebb beavatkozások is új elmozdulásokat okozhatnak, ha nem oldják meg a probléma alapvető okát: a talaj túlzott terhelését és az alapokra nehezedő nyomást. Más szóval kiderült, hogy nem elegendő pusztán megerősíteni a talajt, hanem csökkenteni kell azt a terhelést, amelyet a tornyok közvetítenek a talajra” – mondta Muharem atya.

Ebből kifolyólag később egy új, radikálisabb, de reálisabb megoldást kezdtek mérlegelni a szakemberek: a tornyok és a homlokzat felső részeinek részleges lebontását, szerkezeti megerősítését, majd újbóli felépítését az eredeti külső megjelenés megőrzésével. A terv szerint ezeknek a részeknek a súlyát csökkentenék, miközben teherbírásukat és stabilitásukat növelnék. Ez bár jóval összetettebb és költségesebb megoldás, de úgy tűnik, hogy hosszú távon csak ilyen megközelítés adhat választ a probléma valódi okára.

Eddig nem sikerült végleges értelemben stabilizálni az épületet, vagyis nem született tartós szerkezeti megoldás. A korábbi helyreállítási kísérletek után a legfontosabb az volt, hogy leállítsák azokat a munkálatokat, amelyek nem hozták a kívánt eredményeket, és ne folytassák azokat a beavatkozásokat, amelyek tovább ronthatnák az állapotot. Mint az atya elmondta, igyekeznek az épületet lehetőség szerint fenntartani, de továbbra is egy szakmailag megalapozott, átfogó és pénzügyileg megvalósítható megoldásra várnak, amely hosszú távon megállíthatná a pusztulást és lehetővé tenné a teljes felújítást.

Nem csak az elülső homlokzat repedése az egyetlen probléma

„Sajnos a károsodások nem korlátozódnak csupán a tornyok közötti ismert repedésre a homlokzaton. Ez ugyan a probléma leglátványosabb és legismertebb jele, de nem az egyetlen. A székesegyházon más szerkezeti és anyagbeli károsodások is találhatók, amelyek a hosszú távú süllyedés, szerkezeti elmozdulások, nedvesség és az anyagok öregedése következtében alakultak ki. Először is meg kell említeni a falak más részein található repedéseket, valamint a boltozatokon és íveken látható sérülések nyomait. Ez különösen fontos, mert a székesegyház belső terét ívek tartják, így a tornyok és a homlokzat szerkezetében bekövetkező minden változás hatással lehet az egész templom szerkezeti rendszerére is. A székesegyház egyhajós épület ívekkel és boltozatos mezőkkel, ami azt jelenti, hogy a károsodásokat nem lehet elszigetelten, csupán a homlokzaton vizsgálni. A szerkezeti repedéseken kívül sérülések találhatók a homlokzaton, a lábazaton és a falak alsó részein is. A kő- és anyagvizsgálatok kimutatták, hogy a károsodás egyik formája a lábazati vakolat intenzív mállása, különösen az északi oldalon, emiatt bizonyos helyeken már láthatóvá vált a lábazat építéséhez használt kő. Ugyanezek az elemzések nedvességnyomokat, valamint a vakolat és a kő degradációját is említik. A belső térben a probléma leginkább a szerkezeti elmozdulások következményein keresztül látható: repedések, vakolatsérülések, valamint a boltozatok, falak és ívek állapotának folyamatos ellenőrzési szükségessége. Nem mondanám, hogy a belső tér ugyanolyan veszélyeztetett, mint a homlokzat és a tornyok, de helytelen lenne azt állítani, hogy a probléma kizárólag külső jellegű. Egy ilyen épületnél minden összefügg: az alapok, a tornyok, a homlokzat, a falak, a boltozatok és a belső díszítés” – sorolta az atya a problémákat.

Ettől függetlenül a székesegyház ma is nyitva áll, és rendszeres istentiszteletekre, a plébánia lelkipásztori életére, valamint nagyobb egyházmegyei ünnepségekre is használják. Tehát az épületet nem zárták le a hívek vagy a látogatók elől, mert az illetékes szakemberektől eddig nem kaptak olyan figyelmeztetést vagy utasítást, hogy a székesegyház közvetlen veszély miatt ne lenne használható. Ugyanakkor az, hogy a székesegyház nyitva van, nem jelenti azt, hogy az állapota kielégítő, vagy hogy a felújítást tovább lehetne halasztani. A szerkezeti problémák léteznek, és komoly, szakmai, hosszú távú megoldást igényelnek.

A felújítás költségei milliókra rúgnak

Az atya elmondta, a költségek kezdettől fogva rendkívül magasak voltak. A rekonstrukció és restaurálás első szakaszára 2015-ben 165 millió forintot, illetve valamivel több mint 65 millió dinárt emlegettek, amelyet a magyar kormány hagyott jóvá a Magyar Nemzeti Tanácson keresztül. Később a munkálatok folytatására és az átfogóbb felújításra már többmilliós összegekről beszéltek. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter 2022-es látogatásakor nyilvánosan elhangzott, hogy a munkálatok megkezdéséhez körülbelül két-három millió euróra lenne szükség, míg a teljes beruházás összege hét és nyolc millió euró között lehetne, illetve tágabb becslések szerint akár a tízmillió eurót is elérheti. Mint Muharem atya rámutatott, óvatosnak kell lenni, hiszen a teljes felújítás mai költségét nem lehet egyszerűen a korábbi becslésekből átvenni. Az építőanyagok, a munkaerő és a speciális műemlékvédelmi beavatkozások árai jelentősen megváltoztak, a végső összeg pedig attól függ majd, milyen műszaki megoldást fogadnak el. Tehát egy olyan felújításról van szó, amely biztosan egy többmillió eurós projekt kategóriájába tartozik, de pontos összeghez új, aktualizált tervre és költségvetésre van szükség.

A székesegyház felújítása olyan projekt, amelyet egyetlen plébánia, sőt még maga az egyházmegye sem képes saját forrásból megvalósítani. Olyan műemlékről van szó, amely egyszerre vallási, kulturális és történelmi értéke Szabadkának. Ezért több oldalról várnak segítséget: Szabadka Városától, a Tartománytól, a Köztársaságtól, valamint anyaországainktól – Magyarországtól és Horvátországtól –, továbbá mindenkitől, aki felismeri a szakrális és kulturális örökség értékét.

Az atya elmondta, a legkonkrétabb segítség eddig a magyar kormány részéről érkezett a Magyar Nemzeti Tanácson keresztül, és ígéret maradt arra, hogy ez az együttműködés a jövőben is aktuális lesz. Egy ilyen volumenű beavatkozás esetében kulcsfontosságú lesz a komoly intézményi és nemzetközi együttműködés. A legfontosabb először egy világos, szakmailag megalapozott és pénzügyileg reális terv elkészítése, majd olyan partnerek összefogása, akik segíthetnek abban, hogy a székesegyház méltó módon újuljon meg.

Hangsúlyozta, mindenképpen tervezik a tárgyalások folytatását a magyar állammal, hiszen Magyarország korábban is konkrét érdeklődést mutatott a székesegyház megőrzése iránt, amiért rendkívül hálásak. Hozzátette, nem szeretne előre úgy beszélni, mintha a támogatás már biztos lenne, hiszen Magyarországon a közelmúltbeli parlamenti választások után kormányváltás történt, ezért újra fel kell venni a kapcsolatokat, be kell mutatni a székesegyház jelenlegi állapotát, össze kell gyűjteni az aktualizált dokumentációt, és meg kell vizsgálni, van-e készség a projekt folytatására.

A kérdésre, mennyire optimista a székesegyház jövőjét illetően és mikor ragyoghat újra teljes pompájában az épület, Muharem úgy fogalmazott, hogy személy szerint óvatosan optimista, hiszen a székesegyház több mint két évszázadot élt túl: háborúkat, államváltozásokat, politikai rendszerek és társadalmi körülmények változásait, valamint számos emberi válságot, ez pedig önmagában is azt mutatja, hogy nem hétköznapi épületről van szó, hanem olyan helyről, amely mélyen beágyazódott e vidék életébe.

„Hiszem, hogy lesz elegendő erő, szakértelem és támogatás a felújításához. Azonban nem szeretnék pontos dátumokat mondani arra vonatkozóan, mikor ragyoghat ismét teljes pompájában. Ez jelenleg inkább kívánság lenne, mint reális becslés. De ha a közeljövőben helyreáll az intézményi támogatás, elkészül egy új vagy aktualizált projekt, és sikerül biztosítani a szükséges forrásokat, akkor úgy vélem, a folyamat komoly irányt vehet. Számomra a legfontosabb az, hogy a székesegyházra ne csupán problémaként tekintsünk, hanem közös felelősségként. A híveké, de ugyanúgy a városé is. A jelenhez tartozik, de még inkább a jövőhöz. Ha összefog a szakma, az intézmények, az Egyház és a jó szándékú emberek közössége, akkor meg vagyok győződve arról, hogy ismét ragyogni fog — nem csupán mint felújított homlokzat, hanem mint annak jele, hogy Szabadka képes megőrizni történelmének legértékesebb örökségét” – zárta gondolatait Dragan Muharem.

Az MNT pénzügyi közreműködőként tud jelen lenni

Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke az Avilai Szent Teréz-székesegyház felújítása és támogatása kapcsán elmondta, az MNT pénzügyi közreműködőként volt jelen a projektben. A felújítással kapcsolatos szakmai megbeszéléseken Szávai Attila, a Magyar Nemzeti Tanács pénzügyi munkatársa és Lacković Ádám, közbeszerzésért felelős referens voltak jelen, valamint szakmai tekintetben olyan szakértők véleményét vették figyelembe a döntések meghozatalakor, mint Vujnović Gordana, Santrač Petar, Blau Péter, Grković Slobodan, Kukaras Danijel, Branislav Ćopić. Az adatokból kiderül, 2014 és 2019 között a székesegyház felújítási munkálataira 304 millió forintot folyósítottak, ami 117,7 millió dinárnak felel meg.

Mint az MNT elnöke elmondta, a magyarországi szakmai véleményt az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft. fogalmazta meg, amely 2020. január 10-én kellett volna, hogy munkába álljon, ám a kialakult járványhelyzet miatt a helyszíni vizsgálatok csak 2020. október elején kezdődhettek meg, amelyet közel 20 fő végzett 2020. október 12-e és 2021. május 7-e között. A vizsgálatok kiterjedtek, a videó és fotódokumentáció elkészítésére, épületdiagnosztikai szemlére és vizsgálatokra, geológiai és hidrológiai vizsgálatokra, az elvégzett talajmechanikai, geotechnikai, statikai és anyagtani vizsgálatok értékelésére, műemléki kutatásra és a helyreállításra vonatkozó megoldási javaslatok elkészítésére.

Akkor a szakemberek 2021 májusában több fontos lépést fogalmaztak meg, többek között, hogy a terheket az épület alapjaitól le kell vinni a teherhordó talajig és nem javasolt a terhek felsőbb rétegekben való szétosztása; szükséges a torony alapfalainak megköpenyezése; az alapot meg kell erősíteni cölöpalapozással és állandósítani kell a talaj vízháztartását; vízszintesen egybe kell fogni az épület szerkezetét a hosszanti főfalak párkánymagasságában, valamint a tornyok között három szinten;  az alapok mentén abroncs jellegű megerősítésre van szükség; meg kell erősíteni a főhomlokzat V-alakú szakaszát;  csökkenteni kell a toronyban lévő súlyt; meg kell oldani a talajnedvesség elleni védelmet és a felázott szakaszokat ki kell szárítani.

A kérdésre, hogy azóta történt-e valamilyen egyeztetés az egyházmegyével, plébániával a munkálatok kapcsán, Fremond Árpád elmondta, sem a Magyar Nemzeti Tanács vezetősége, sem pedig annak munkatársai a 2022. évi nemzeti tanácsi választások óta a székesegyházzal kapcsolatban nem végeztek tárgyalásokat sem az egyház sem a szakmai csapat képviselőivel.

„A Magyar Nemzeti Tanács a magyar épített örökség megóvását támogató jogkörével csak mint külső érdekelt fél tud csatlakozni a Szabadkai Egyházmegye, mint tulajdonos és fenntartó kezdeményezéséhez, az anyaország támogatásának mértékében pedig mint pénzügyi közreműködő tud hozzájárulni ennek a műemléknek a megóvásához és felújításához. Természetesen mindenben ragaszkodva a műemlékvédelmi és építészeti szakma szigorú elvárásainak maradéktalan betartásához. A Magyar Nemzeti Tanács folyamatosan szem előtt tartja a székesegyház megmentését a szakemberek által meghatározott paraméterek alapján, de jelenleg ilyen mértékű támogatás még nem érkezett a Vajdaságba, amekkora ezen beruházáshoz a 2021. évi becslések szerint szükséges lenne” – tette még hozzá az MNT elnöke.

Fotó: SZMSZ