Barlangban dobolok, Mecseken táncolok (I.) FISHING ON ORFŰ 2018

Elérkezett az idő, amire fél éve vártam. A fél éves várakozás azonban nem pusztán a türelmetlenségemből fakadt. Arról van szó, hogy erre a fesztiválra kizárólag elővételben árulnak jegyet (kivételt képeznek ez alól az orfűi lakosok és a súlyos fogyatékkal élők, akik a fesztiválideje alatt telt ház esetén is vásárolhattak jegyet) és zsinórban az ötödik évben, az idén 11. alkalommal megszervezett fesztivál kezdete előtt is elkeltek a heti és napi bérletek, továbbá a kemping bérletek is.

A Fishing On Orfű (továbbiakban: FOO) ideje alatt Pécsről fesztiválbuszok közlekednek Orfűre két, két és fél óránként. A FOO-nek két kemping területe van. Az egyik közvetlenül a fesztivál területén van, utcanevekkel (Pál Utca, Üllői Út, Heaven Street és Isten Háta Mögött düllő) és számokkal ellátott kemping. A jegyeket decemberben kezdték el árusítani, és már januárban elfogyott az összes ide szóló sátorhely bérlet. A másik neve Mutáns kemping. Ez szintén a fesztivál bejáratán belül helyezkedik el, azonban ez egy külön kemping terület. Itt nincsenek utcanevek, csak sárga jelölőszalagokkal elkerített hatalmas területek egy keleti domboldalon, mintegy öt perc sétára a fesztiváltól. Hogy miért Mutáns a neve? Azt hiszem, az az enyhe, ugyanakkor reverzibilis arceltorzulás miatt, amit a kora reggeli napsugarak képesek kiváltani a még aludni vágyó táborozókon. Mert itt bizony csak elvétve található egy-egy facsoportosulás.

SZERDA – Fejzsibogás, mint fontos transzállapot

A bejárat előtt ijesztően hosszú sor kígyózott. Ahogy leszálltam a buszról, egy kedves kecskeméti ismerősömmel és társaival találkoztam. Röpke egy óra alatt a bejárathoz értünk, ahol megtörtént a jegyváltás és a szúró-bökő-döfő eszközök nemlétének bizonygatása. A Mutáns kempingben még sikerült hűvös helyet találnom. Miután letusoltam, majd leettem a frissen magamra vett ruhát egy sajtos-tejfölös lángossal, felfedező útra indultam. A Fonó Borfaluban már dübörögtette a ritmust a Fanfara Complexa.

Szívmelengető látvány fogadott: az emberek a színpad előtt ültek a fűben, így élvezték a vidám dallamokat, melyeket a zenekar produkált. Magam is letelepedtem a rövidre nyírt fűbe. Enyhe, rövid életű aggodalom töltött el, hogy „vajon sikerülni fog-e így alkoholfogyasztás nélkül ráhangolódnom a fesztiválozásra?” – ám ebben a pillanatban elkezdték húzni azt a nótát, amit otthon legtöbbször meghallgattam. Majd egy másikat, amit szintén kedvelek. Ekkor öntötte el a fejemet az a kellemes zsibogás, ami koncentrikus körökben a fejtetőm felé haladva a fejem búbján ért véget. Megnyugodtam, innentől ez már fesztiválállapot. A koncert után elővettem a jegyzetfüzetem. Ekkor két férfi sétált oda hozzám, vicces és jó kedélyű, kedves emberek. Egyikük, mint kiderült, költő. Felolvasta egy költeményét, amit az engedelmével itt meg is jeleníthetek. S minthogy a Fonó Borfaluban ismerkedtünk meg, így a Bor című versét adta elő. Tehát a címe: Bor. Írta: Plesznivy Károly.

Szánalom felhő takar. Míg felnő az avarból az a bornak való nyaktörő ital,

Ami kimar hamar, és az idő szavalássá erjedő

Szemcséi tekergőznek bennem s levetkőzik a jellem. Amivé facsart az élet éle. Ami életté lett, mámorált. S bár javult a morál mégis opálos az üveg, gyújtsd be hát a türelemfüvet.

Hadd füstöljön tova, a világnak bora.

Még néhány percnyi barátkozás, s megvettem az irányt a nagyszínpad felé, ahol a Pannonia Allstars Ska Orchestra zenéjére már javában tombolt a nagyérdemű. Az idei fesztiválon a két nagyszínpad nevét a fesztiválozók dönthették el. Egy szavazást indítottak a szervezők a Facebookon. Az emberek hozzászólásban írhattak védett állatfaj neveket, és a két legtöbb lájkot kapó állatról nevezték el a két nagyszínpadot. Így lett az egyik Tiszavirág, a másik Tasmán Ördög nagyszínpad. Átnéztem a Misina sátorba, aminek rövid idő alatt sikerült felfedeznem a varázsát. A padlózat fából volt, s ahogy a basszus lüktetett, és az emberek ezen ritmusra „lépkedtek”, a padló ritmusos rezgése miatt egyszerűen kibírhatatlan volt mozdulatlanul állni. Frenk zenélt.

A PMFC színpadnál elhelyezett autógumikból alkotott fotelekben ülve hallgattam a Dope Calypso-t, amit csak valami furcsa bulizós zeneként tudok jellemezni. A Tiszavirág nagyszínpadon eközben az Intim Torna Illegál már elkezdte a zenélést. A Hipnotizőr király című dal kezdőakkordjainak hallatán táncolólépésekben szaladni kezdtem. Hatalmas ugráló tömeg tárult a szemem elé. Mesésnek éltem meg a hegyi völgyben eképp megnyilvánuló örömpillanatokat. Később Müller Péter Sziámi and Friends koncerten találtam magam.

Megfeledkeztem az összes többi koncertről, s arra gondoltam, ha csak ezt az egy koncertet láthattam volna egész nap, akkor is megérte volna itt lennem. Eközben Sziámi barátja épp ezt énekelte: nem Isten az, aki élni küld, és nem Ördög az, aki élni hagy. Az első Fishing Tehetségkutató zenekar kategóriás 1. helyezettjének, a Seven Seconds In The Future-nak sikerült hatalmas bulit csapnia. A közönség határozottan lelkesen és nagy létszámban fogadta őket.

Mivel Vad Fruttik koncert következett, úgy döntöttem, mégiscsak megkóstolok valamilyen bort.

Borlaikusként nem húztam az időt mímelt válogatással, vagy ha így tetszik, megbíztam a szervezőkben, hogy valóban 14 zseniális pincészetnek biztosítottak helyet az idei Borfaluban. A Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet fakuckóját szúrtam ki (akiről mint később megtudtam, 2008-ban az ,,ÉV PINCÉSZETE Magyarországon” díjat nyerte el), de csak azért, mert itt távolról is láttam, hogy van repohár. Szóval, egy szép zöld repohárba töltettem egy deci 2014-es Ördög Cuviéet. Arra gondoltam, az ördög vigye el azt a bánatot, amit ez a koncert újra előhoz majd belőlem, de amit ennek ellenére örömmel fogok megélni és kiadni magamból. Az énekes koordináló szövegeit nem tudtam hova tenni – vagy rettenet fura humora van, vagy nagyon pimasz napja volt. De az éneke áttarolt a lelkemen, s egy pillanatra úgy éreztem, nem is én döntöm el mikor kortyolok a boromból, hanem maga Likó Marcell szavai irányítják a kezemet. Előadott egy elképesztő dalt Istenről és a vele kapcsolatos dilemmáiról – lám, így találkozott össze bennem a szavaiban utazó Isten a poharamból magamba juttatott Ördöggel. A Lehetek én is című dalnál a közönség felemelt kezekkel ugrált – úgy nézett ki ez, mintha egy nagy tengerirózsát mozgattak volna a tenger haragos hullámai.

Ingért indultam, ám amikor bedőltem a sátoromba, hitegetve magam a „csak egy kicsit megpihizek” hazugsággal, hamar elaludtam. Egy órakor felébredtem – tudat alatt tudhattam, milyen súlyos bűntudattal ébredtem volna reggel, ha a Tudósok koncertet is elszalasztom. Ebből a félelemből merítve energiát, ott teremtem a Misina sátorban. Mintha hirtelen egy szürreális zenekomédiába csöppentem volna. Képtelen voltam komoly lenni, a koncertet végigmosolyogtam – te komolyan tudnád venni, ha olyasmit hallanál a színpadról, hogy ,,azért nincs béke, mert te nem kapod be”? Az estét Volkova Sisters koncerttel koronáztam. Ezt a bandát jónéhány éve ismerem, és azon kevés női énekessel rendelkező együttesek közé tartoznak, akiket igazán szeretek. Berger Dalmának hátborzongatóan szép hangja van. Alvás előtt egy levendulás-túróhabos palacsintával oltottam étvágyam a Crepezilla jóvoltából – elképesztő finom, próbáljátok ki!

(Folyt. köv.)

Bárány Dóra