A Szerbiában élő nemzeti kisebbségek november 4-én harmadik alkalommal választhatják meg képviselőiket a nemzeti tanácsokban. Az a mintegy félmillió polgár, aki felvetette magát a speciális névjegyzékbe, összesen 22 nemzeti tanácsot választhat meg.

A szakértők azonban azt jósolják, hogy a nemzeti tanácsok megválasztásán nagyon alacsony lesz a részvételi arány, s hogy az a régóta ismert gond, miszerint a politikai pártok nagy hatással vannak a tanácsokra, távolról sem szűnt meg, tudatta az N1.

Az önkormányzatokért és államigazgatásért felelős miniszter, Branko Ružić szerint a nemzeti tanácsok legitimitását semmi sem kérdőjelezi meg. A tárcavezető biztos benne, hogy az idén a tanácsok megválasztásában az eddigieknél több polgár vesz részt: „Ha összevetjük azoknak a számát, akik 2014-ben és azokét, akik 2018-ban is felvetették magukat a kisebbségi névjegyzékbe, látható, hogy növekszik a regisztráltak száma“ – emelte ki a miniszter annak kapcsán, hogy négy évvel ezelőtt a regisztrált kisebbségi szavazók alig valamivel több, mint a harmada használta ki a lehetőséget, hogy beleszóljon a nemzeti tanácsok tagjainak megválasztásába.

Az állam nem tett meg mindent, hogy motiválja a nemzeti kisebbségek tagjait a kisebbségi névjegyzékbe való regisztrálás érdekében, állítja Bojan Klačar, a Cesid igazgatója, aki arra is emlékeztet, hogy a részvételi arány csak nyolc évvel ezelőtt, az első nemzeti tanácsok megválasztásakor haladta meg az 50 százalékot. „Amint csökkent az állam és a nemzetközi közösség, de még a kisebbségi közösségek érdeklődése is a nemzeti tanácsok tagjainak megválasztása iránt 2014-ben, azonnal csökkent a részvételi arány is. Tehát az állam jelenleg megtesz mindent, amit tud, de az a benyomásunk, hogy az eszközök, amelyeket a tanácsok megválasztására különítettek el, nem túlságosan nagyok. Általános véleményünk szerint az állam sokat tehetne, hogy tájékoztassa az embereket a választásokról“ – állítja Bojan Klačar.

A nemkormányzati szervezetek a leginkább azt sérelmezik már évek óta, hogy noha a nemzeti tanácsok papíron ugyan függetlenek a pártoktól, valójában, a gyakorlatban a pártok zsákmányaként ténykednek. Magyarán: noha a tanácstagok formálisan nem rendelkezhetnek párttisztségekkel, minden egyes jelölt mögött egy konkrét párt áll.

„Természetesen lesz, aki azt mondja, hogy minden politika. Természetes, hogy azok, akik valamilyen módon politizálni szeretnének, ezzel a szándékukkal élnek vagy visszaélnek. De ez rajtuk múlik és azokon, akik ezekre az emberekre szavaznak. A polgárok véleményt mondhatnak erről az attitűdről“ – állítja Ružić, míg Klačar azon a véleményen van, hogy nem kellene relativizálni a tényt, hogy a politikai befolyás igenis létezik. Ugyanakkor abban is biztos a Cesid vezetője, hogy a politikai befolyást lehetetlen kizárni, hiszen illuzorikus lenne a pártoktól elvárni, hogy lemondjanak befolyásukról, amivel a nemzeti tanácsok vezetése jár. Emellett nem kell elfeledni a pénzügyi vonatkozásokat sem, hiszen a nemzeti tanácsokat a szerb költségvetés bőséggel pénzeli, állítja a Cesid igazgatója.