A Családi Kör hetilap hiába kereste meg kérdéseivel Vicsek Annamáriát, a Vajdasági Magyar Szövetség tagját, az oktatásügyi államtitkár nem válaszolt azokra a kérdésekre, hogy miért nem készültek el időben az elsős és ötödikes magyar anyanyelvű diákok számára a tankönyvek.
Interjút adott viszont a Magyar Szó napilapnak: Vicsek elmondta, hogy „minden újítás kezdetben többletmunkát jelent a pedagógusnak, hiszen képzéseken kell részt vennie, hogy az újdonságokat alkalmazni tudja. A diákok számára az újítások nem megterhelőek, hiszen nincs viszonyítási alapjuk, ráadásul a jelenleg bevezetendő újításoknak mind az a célja, hogy ne magolva tanuljanak a gyerekek, hanem összefüggéseket felismerve, különböző tartalmakat összekapcsolva-gondolkodva tanuljanak.”
Az újságíró rákérdezett az elsős és az ötödikes könyvek hiányával kapcsolatos dolgokra is. Vicsek a válaszában azt mondta, ha megfigyeljük a tankönyvkiadás folyamatát, akkor teljesen természetes, hogy a tankönyvek megjelenése mindig némi fáziskéséssel történik.
Vicsek Annamária (forrás: Magyar Szó)
A folyamatot Vicsek a következőképpen írta le:
„Amikor megjelenik szerb nyelven az új tanterv, a kisebbségi nemzeti tanácsok bevonásával akkor állnak neki a tantervek fordításának, és csak miután a hivatalos közlönyben megjelent a tanterv végleges változata, akkor jelenhet meg a tankönyv-tervezet. A tankönyv tervezet megjelentetése után foghatnak a kiadók a tankönyvíráshoz és a kéziratok jóváhagyatásához. A kiadók általában előbb a szerb nyelvű tankönyveket készítik el és hagyatják jóvá, pedig már ekkor van lehetőség arra, hogy kisebbségi szerzők kisebbségi nyelvű könyvet írjanak. A gyakorlatban azonban az történik, hogy megvárják a szerb tankönyv jóváhagyatását, s majd csak ezt követően fognak neki a fordításnak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a magyar tankönyvek ritkán kerülnek a diákok elé a szerb nyelvűekkel egy időben, különösen akkor, ha a szerb tankönyvek kiadása is késik, mint például az idén: kicsi a valószínűsége annak, hogy szeptember elsején már nyomtatva lesznek az új tankönyvek.” – nyilatkozta, majd hozzátette:
De ez senkit sem kell, hogy elkeserítsen, ugyanis a tankönyv megkönnyíti ugyan a tanítás-tanulás folyamatát, de a tankönyv hiánya nem lehetetleníti el a tanítás-tanulást. A tanárnak könnyebb a dolga, ha van tankönyv, de attól még lehet eredményes egy óra vagy egy tanács, ha nem használnak tankönyvet, illetve a tankönyv megléte sem garanciája a sikeres oktatási folyamatnak.”
Vicsek szerint „a tanáraink találékonysága és kreativitása, valamint a tanulók érdeklődéséhez és egyéni képességeihez való módosítások már eddig is a tankönyvek mellőzéséhez vezettek, illetve más segédeszközök használatát is lehetővé tették, így véleményem szerint nem kell nagy ügyet csinálni a tankönyvek hiányából.”
Az oktatási államtitkár szerint eddig azért panaszkodtak a szülők, hogy nehéz az iskolatáska, most pedig azt hiányolják, ami még nehezebbé teszi azt. A nyomtatott tankönyvek lassan túlhaladott, idejétmúlt és helyettesíthető eszközei lesznek a tanításnak, és az egész oktatási rendszernek lassan ehhez kell igazodnia – mondta az oktatási államtitkár. A teljes interjú ide kattintva olvasható el.
