Földanya jusson eszedbe midőn meginog ma a létben,
bősz talaj-sóhajok elnyelik árva szilánkok üvegcse-
tükreit, álmokat írnak a szőnyegek ívlemezére:
őrzi csak ebben a percben is féltve a tétova léptem.
Hídanya jusson eszedbe a könnyel a gyermeke gyászán,
víg Duna járja a táncát teste köré befonódva,
most evezők csatarásznak el ifjonc álmaid ontva,
egymaguk állnak a hídfők csendben a Hídanya vállán.
Gyarlón fodroz a víz ma is, csak habot és habot hányva,
Földanya nézi a partról, tincsei fodrokat űznek.
Olcsó préda az élete, végtelen égeti máglya,
és ne kövess születést, nem a lét vegyi képlete: üzlet!
Téttelen életek áradatával a napjaid vágyva
láthatod, emberi lelket ad hű anya: lángja a tűznek.
