én nem ismerem azt az érzést,
ami téged most nyomaszt,
gyere, bízzuk egymásra a dolgot,
keressük együtt ugyanazt…

én nem ismerem ezt az érzést,
én nem folytam, nem véreztem el soha,
nem szólt örvendve a társam,
ha felsejlett a vér nyoma

én nem ismerem ezt az érzést,
a tampon távol áll tőlem,
ha beavatsz, én hálás leszek,
mesélhetsz, beszélhetsz, fecseghetsz,
                              /kioktathatsz bőven
(…anélkül, hogy sértenél…)

én nem ismerem azt az érzést,
amitől most rádtör a frász,
hiába is sejtem,
hogy havonta egy-egy abortuszra jársz

én nem ismerem azt az érzést,
amitől a combod megint rettegve szorít,
a drog-totón kondomot hiába nyertem,
vigyázz rám – suttogod –, vigyázz rám,
                              /vigyázz rám, vigyázz rám picit…

én nem ismerem ezt az érzést,
nem voltam szerelmes soha,
a nőket csak rutinból faltam,
nem nőtt ki rajtam a moha

az immunrendszerem felbomlott rég,
ennyi szép kis cicának ellenállni…
— azt mondják, ez már az AIDS –
…ellenállni nem tudok én

én nem ismerem azt az érzést,
ami téged most nyomaszt,
gyere, bízzuk egymásra a dolgot,
keressük együtt ugyanazt

én nem ismerem ezt az érzést,
és mégis jó nekem…

***

én nem ismerem azt az érzést,
amikor egy férfi hajába túrsz,
érdes nyelvét csókkal habzsolod
és izmos karjába hullsz…

én nem ismerem azt az érzést,
hogy szőrös, szakállas szájat csókolok,
mindent ki kell próbálni, mondják,
s látom, te már jól tudod

én nem ismerem ezt az érzést,
pedig lett volna alkalom bőven,
nem hitted, hogy csak baráti gesztus volt,
amikor kimerülten az öledbe dőltem

én nem ismerem ezt az érzést,
a kínálkozó alkalom valahogy mindig elszaladt,
és én sem igyekeztem utolérni,
a valagam így mindmáig még szűz maradt

én nem ismerem ezt az érzést,
bár, ha te mondod, elhiszem, hogy jó lehet,
a boldogság útjai kifürkészhetetlenek,
engem mégis máshol várt az élvezet

én nem ismerem ezt az érzést,
no jó, ide bújhatsz, persze,
jó, hogy kettesben maradtunk,
mégis, engedj el egy percre…

én nem ismerem ezt az érzést,
csak így vagyok félig impotens,
csak a másik nemre működök,
innen ered az incidens

maradok egyelőre a nőknél,
az immunrendszerem a cicákra bomlik,
kösz a meghívást, de passzolom,
szerelmünk vágyálmaidra foszlik

én nem ismerem azt az érzést,
amikor egy férfi hajába túrsz,
érdes nyelvét csókkal habzsolod
és izmos karjába hullsz

én nem ismerem ezt az érzést,
és mégis jó nekem…

***

én nem ismerem azt az érzést,
de biztos nagyon jó lehet,
nem öltem egyet is soha,
kezemtől nem haltak meg emberek…

én nem ismerem azt az érzést,
vállamon fegyver nem feszült,
nem temették golyóim nyomán
azt, kit hajdan az anyja szült

én nem ismerem azt az érzést,
a fronton nem lőttek vissza rám,
nem vadásztam ellenségre,
nem dicsértek: ez kipurcant, kiskomám!

én nem ismerem azt az érzést,
a torkát nem vágtam át senkinek,
belekben nem kotorásztam,
nem ettől érzem magam férfinek

én nem ismerem azt az érzést,
amitől a te kedved lángra kap,
nem fitogtattam az erőm, a bátorságom,
                              /az izmaim…
nem dúltam fel házakat

én nem ismerem azt az érzést,
persze, késsel a torkomon – elhiszem,
párja nincs – ennyi biztos,
és nem lehet az irhámat mentenem

én nem ismerem azt az érzést,
de biztos nagyon jó lehet,
nem öltem egyet is soha,
kezemtől nem haltak meg emberek

én nem ismerem ezt az érzést,
és nem vágyom rá, hogy megmutasd,
mindenkor jól jön az új ismeret,
a bőrömet, hogy kilyukaszd

én nem ismerem ezt az érzést,
nem gázoltam át holtakon,
mindent meg lehet szokni
(mindent meg lehet szopni)
mégsem minden jó nagyon

én nem ismerem ezt az érzést,
tömegsírba nem lőtem ezreket,
bakacsizma nem törte a lábam,
nem isteneim a fegyverek

én nem ismerem ezt az érzést,
tankban nem ültem diadalt,
kaszárnyát csak kívülről láttam,
belépni a testem-lelkem nem akart

én nem ismerem ezt az érzést,
nem bombáztam falvakat,
szórakoznak a tüzérek,
a tizenhárom plussz egy hol maradt?

én nem ismerem ezt az érzést,
nem vitt rá a sors,
nem kerestem soha a bajt,
és – nem vagyok még korcs

én nem ismerem ezt az érzést,
nem basztam foglyul ejtett hölgyeket,
nem repült a kezemből gránát,
hogy fölszántsa a völgyeket

én nem ismerem ezt az érzést,
és egész jól megvagyok nélküle,
nem kell, hogy bemutasd,
nem vagyok a halálok védjegye

én nem ismerem ezt az érzést,
de biztos nagyon jó lehet,
nem öltem egyet is soha,
kezemtől nem haltak meg emberek

én nem ismerem ezt az érzést,
és mégis jó nekem…

***

lejárt az időm,
fontos döntések jőnek,
a katonaság helyett
szívesebben állnék be – nőnek

még nem ismerem azt az érzést,
de biztos nagyon jó lehet,
a plasztikai sebészek üdvözülnek,
ha majd átoperálnak engemet

felébredek a kórházi ágyon,
farkincám már a múlté,
másfajta örömök küszöbén állok,
s ha álltam is – szertári trófea –
                              /elhagyott végképp

nem maradtam alul,
csak alulra kerültem,
eddig nők voltak alattam,
s ez maradt belőlem

kezdetben szokatlan lesz biztosan,
a megismerés útjára lépek,
tömeges mozgalommá duzzad:
az átoperált népek

nyitnikék, nyitnikék, nyitnikék – sok mindent,
új adatlapot a gépben,
sok mindent kipróbáltam
(sok mindent megpróbáltam)
de mindig csak a szarba léptem

én egy férfitestbe zárt leszbikus nő vagyok
— üvöltöttem a pszichológusnál még tegnap
                              /és tegnapelőtt,
de, mint kiderült, nem hatottam meg vele,
befuccsolt a menedzserem ötlete

még nem ismerem ezt az érzést,
csak rimánkodok, hogy jó legyen

***

én nem ismerem azt az érzést,
ami téged most nyomaszt,
gyere, bízzuk egymásra a dolgot,
keressük együtt ugyanazt

én nem ismerem azt az érzést,
amikor egy férfi hajába túrsz,
érdes nyelvét csókkal habzsolod
és izmos karjába hullsz

én nem ismerem azt az érzést,
de biztos nagyon jó lehet,
nem öltem egyet is soha,
kezemtől nem haltak meg emberek

még nem ismerem azt az érzést,
de biztos nagyon jó lehet,
a plasztikai sebészek üdvözülnek,
ha majd átoperálnak engemet

még nem ismerem azt az érzést,
és mégis jó nekem…