Az éjeink ma sikkadón az álmot,
ha visszakozva már fel is sejtetik,
a szem sem látja majd folyó árnyait:
Dunába hull a híd? Mederre hágott,

s a partra intve búcsuzón a sóhajt,
ki hallja máig is, tovább szipog még.
Sötétbe forduló gyertya fénye ég,
a láng sem alszik el, kerülne itt bajt,

Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!

Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal

csak arcunk sejti félhomály-tükörben,
a gyászom rejti el ma kurta fényként.
Ha újra láncszemet látnak a ködben,

talán ha én is ott leszek ma végképp.
Sötét nyugosztja hídjait e csöndben,
nem rezzen, folyamán csak a habja kél.