Október 17-én, 17 órai kezdettel ötvenedik alkalommal tiltakoztunk az embertelen mértékű környezetszennyezés ellen. 2014 szeptemberében Dragan Pečurica topolyai tanár polgári tiltakozóakciót szervezett a városban tapasztalható elviselhetetlen bűz és egyéb környezetterhelő jelenségek miatt. Bajsai lakosként jó néhány helybélivel együtt különböző fórumokon 2002 óta folyamatosan követeljük (szüleink már a kilencvenes években is tettek lépéseket), hogy a Krivaja folyó szennyezését szüntessék meg, hiszen visszafordíthatatlan károkat okoznak a természetnek, de még inkább az itt élő embereknek.
Teljesen természetes volt, hogy csatlakoztunk Pečurica akcióihoz, főként azok után, hogy 2012-től hatványozottá vált a szennyezés és 2014 óta ez a folyócska nemcsak szennyezett, hanem egy jelentős szakaszán halott is, vagyis gyakorlatilag egy szennyvízcsatorna.
Az ötven alkalom több, mint négy évet jelent, s közben rettenetesen sok szenny és mocsok lefolyt a Krivaja medrében. Nehéz összefoglalni is az eseményeket, megpróbálom megragadni a legfontosabb momentumokat, a teljesség igénye nélkül.
2012-től kezdve folyamatosan jeleztük a topolyai önkormányzat környezetvédelmi felügyelőjének, hogy korlátlan mennyiségű szennyezés kerül a mederbe, de még csak nem is továbbította semmilyen magasabb rangú felügyelőségnek a feljelentéseket.
Mindenki számára ismeretes volt, hogy a három húsipari létesítmény (IM TOPOLA, Perutnina Ptuj, AIK Žibel) a folyócska partján helyezkedik el és a szennyvizüket a mederbe engedik, de arról akkor még senki sem beszélt, hogy a városi kanalizációnak sincs semmilyen ülepítőrendszere, netalán tisztítóberendezése.
2014-ben Bajsa után Kishegyes is érintett lett, mert az ősz beálltával az alacsonyabb hőmérsékletek következtében lassabban bomlott a szerves hulladék és eljutott Kishegyesig. Ekkorra a topolyai önkormányzat és a kishegyesi helyi közösség is küldött feljelentést a tartományi felügyelőségeknek. Ezek mentén megindultak a bírósági perek a szennyezők ellen, de csakhamar „bizonyítékok hiányában” abba is maradtak.
2015-ben Bajsán egy falugyűlés után a helyi közösség tanácsa vállalta, hogy minden fórumon képviseli az ügyet, a topolyai polgármester pedig azt, hogy három éven belül megoldják a problémát. A három év letelt, a probléma hatványozódott. A tiltakozó levelek, petíciók, feljelentések tucatjait juttattuk el minden szintre, miközben Bajsán folyamatosan élhetetlen a folyó környéke. Kishegyesen pár évig enyhült a helyzet, mert a DTD nevű vállalat feketicsi igazgatója mentve saját faluját is, kiásatott a két falu között egy ülepítőt, amely pont arra volt elég, hogy pár évre elcsendesedjen a probléma, idén viszont Kishegyes is újra épp olyan bűzös levegőt szív, mint Bajsa. A DTD pedig már nem létezik.
A szerb kormány 2016-ban egy szégyenletes rendelettel még azt is megakadályozta, hogy akár csak elméletileg is bíróságra kerülhessenek a feljelentések. Hozott egy rendeletet, amivel a törvények betartását 2024-ig elodázta, majd 2018-ban ezt meghosszabbította 2045-re.
Kapva ezen az alkalmon a topolyai önkormányzat tisztítóberendezés építkezésével kapcsolatos terveinek határideje is 2045 lett. Ennek a rendeletnek a felülvizsgálását kérte a Magyar Mozgalom és három környezetvédelemmel foglalkozó szervezet, amely az érintett településeken tevékenykedik. A topolyai KKT MM-VMDK képviselői csoportja is minden alkalmat megragadva „tartja melegen” a témát, s emlékezteti a község közgyűlését arra, hogy deklaráltan vállalta a probléma megoldását.
Ez év júniusában a kishegyesiek elkeseredett segélykiáltására a falut meglátogatta a tartományi parlament és a kormány elnöke, hogy megnyugtassa őket, miszerint 2045-re rendeződik a dolog. Kell-e ennél nagyobb arcátlanság?
Közben a tüntetések hónapról-hónapra zajlottak. A főszervezőnek bírósági perekkel kellett szembesülnie, a szennyezők ugyanis hitelrontással perelték. Végül másodfokon felmentő ítélet született, de folyamatosak voltak az egyéb megfélemlítések is a hatalom valamint a szennyezők részéről a tüntetők irányába. Sajnos soha nem sikerült száznál több embert mozgósítani, leggyakrabban azonban húsz körül volt a tiltakozók száma. Ettől csak az a tüntetés tért el, amit a bajsai helyi közösség szervezett 2017 nyarán, valójában a Vajdasági Magyar Szövetség helyi szervezete, hiszen már a tagság is minden egyes taggyűlésen elégedetlen volt. Gondosan ügyeltek azonban arra, hogy a pártnak csak helyi tisztségviselői legyenek jelen.
Most az a helyzet, hogy úgy Kishegyesen, mint Bajsán, a helyi közösség vezetői már személyes támadásnak veszik, ha a lakosok számon kérik tőlük a Krivaja szennyezésének megoldását. Olyan is elhangzott, hogy aki ezt megemlíti, az egyszerűen ellensége a közösségnek, hiszen a politikusok „mindent megtettek”. Abszurdum.
Dragan Pečurica mindössze néhány nappal a tartományi tisztviselők látogatása után agyvérzésben elhunyt. A tüntetések további szervezését az általa alapított A Jelenért és Jövőért elnevezésű környezetvédelmi mozgalom vállalta magára, immár dr. Cservenák Péter vezetésével. Az 50. tüntetésen jelen volt néhány támogató környezetvédelmi szervezet, mások támogató leveleket küldtek. A résztvevők közös kiáltványban fogalmazták meg, hogy tűrhetetlen a hatalom önkénye, amellyel a szennyezőket védelmezi a lakosokkal szemben és tűrhetetlen a helyi önkormányzat szerepvállalása is, amellyel azt bizonyítja, hogy közönyös a polgárok szenvedésével szemben. A kiáltványt a polgármesteri hivatal kapujára tűztük.
A tüntetéseket folytatjuk, egészen addig, amíg tiszta nem lesz a levegő, s amíg a Krivajában tiszta víz nem folyik.
Mengyán Pletikosić Ildikó
