In memoriam T. F.
az évek
csak a vereségről szólnak
a győzelemről
alig tesz valaki említést
dicsőség a legyőzöttnek
jaj a győzteseknek
két emberöltő múltán
a Forradalom lemeztelenítve
a kínpadon és
az akkori szabadság
hiányát szenvedi ma is
a szolga nép
a felkelés zászlaja
agyonfoltozott
de még lobog és
fellebbenti
az emlékezés
lyukas szemfedelét
halottaink
még mindig hallgatnak
zavarja őket
a sok felesleges
bűnbánó beszéd
az ünnep
méltósága megfélemlíti
az árulót
sok feszélynek
sok a kárvallottja és
az istenadták gyülekezete
megrémítve szegi
a feledtetés
feslett kendőjét
a létáztatta föld
kiveti egyszer
gyilkosait
megváltásra kész
a kiválasztott
felejteni képtelen
a megtapodott
a történelem
tapasztalattal teljes
a filmfoszlány
lelkiismeretet verdes
a hazugság bajnokai
szoborcsoportosulnak
a nyughatatlan díjasok
váltságbrigádokat alakítanak
a helyzet keleten is
abszurd és tarthatatlan
a tűrés határai elmosódtak
56 még kényelmetlen
de már illemkódex
a közelmúlt felparcellázása
folytatódik de
hol késik a tények
felvállalható homálya…?
Csík-Hágó, 2003. október 23.
