A demokrácia és parlamentarizmus kezdetei visszanyúlnak a kezdetleges törzsi társadalmakhoz, ahol a törzs összes tagja a törzsi összejövetelen egyenrangúan döntött a feltett kérdésekről. A civilizált ókorban először Athén városában jelent meg a mai modern parlament első elődje. Ezt folytatták a régi rómaiak az úgynevezett Szenátussal, ahol a megválasztott szenátorok képviselték a római plebszet. Róma bukása után, ami az 5. században következett be, hosszú időre megszűnt a parlamentáris demokrácia és beköszöntött a sötét középkor.
Majdnem 700 évvel később, a középkori Angliában a fellázadt nemesek nyomására „földnélküli” János angol király kiadta 1215-ben a Magna Cartát, amellyel elismerte az angol nemesek arra vonatkozó jogát, hogy összehívják a befolyásos urak tanácsát, amelynek jogában állt a királlyal együtt döntenie az ország fontos kérdéseiről.
Manapság már az úgynevezett „nyugati demokrácia” parlamentáris változatai uralják a nép által választott hatalmak mezőnyét. Igaz, az ilyen, nép által választott képviseleteknek rengeteg formája van, a demokratikus kapacitásuk is különbözik, még ha formailag egyformának is tűnnek. Léteznek igazi népi demokráciák, ahol az állam vezetőinek még a nevét sem nagyon lehet ismerni, mert egyszerű állampolgárként végzik feladatukat, és ha úgy szottyan kedvük, kerékpárral járnak a munkahelyükre (Svájc). Ezzel ellentétben vannak úgynevezett „áldemokráciák”, ahol a választási forma és a parlament működése látszatra ugyanolyan, vagy hasonló, mint például egy észak-nyugati demokráciában, de lényegében ez csak a látszat.
Valójában viszont a keleti önkényuralomra lehet visszavezetni létük lényegét. Ezekben az áldemokráciákban egy erős politikai vezető és pártja bitorolja a tényleges hatalmat. Mivel a parlamentben abszolút többségük van, ők adják az államelnököt, a parlament elnökét, a miniszterelnököt, az ő kezükben van a rendőrség, titkosszolgálat, ügyészség, a minisztériumok. Ily módon tudják befolyásolni, manipulálni a választások eredményeit is. Ha a kedves olvasó eddig esetleg nem találta ki, akkor elárulom. Szerbiára gondoltam.
Ami még ennél is érdekesebb, van egy kisebbségi párt, amely talán még felül is múlta „haladó” példaképét az áldemokráciát illetően. Természetesen a VMSZ-re gondolok. Ők már eljutottak az észak-koreai fejlettségi szintre, mivel a pártot apa és fia, Pásztor and Pásztor vezetik. A párt többi tagja csak némán hallgat és végrehajtja az észak(koreai)-bácskai pártvezér minden egyes magyarellenes parancsát.
Mivel zentai vagyok, szeretném bemutatni, hogy is működnek a zentai községi képviselő testület (parlament) VMSZ-es tagjai.
A 11 VMSZ-es képviselő mandátuma már több mint két éve tart. Ezalatt az idő alatt bőven lett volna alkalmuk sok olyan önálló döntés meghozatalára, amellyel valamelyest enyhíthették volna szabadkai vezetőségük önző és ostoba politikai lépéseinek mellékhatásait, amelyek lecsapódnak a 82 százalékban magyar lakosságú Zentára. De ők inkább úgy döntöttek, hogy szó szerint némán elfogadnak minden eszement felsőbb utasítást. Így aztán leszavazták azt az ellenzéki kezdeményezést, hogy minden önkormányzati dolgozónak kötelező legyen a magyar nyelv ismerete, és nem szólaltak fel a magyarságot eláruló, Vajdaság elcsatolását ünneppé avató rendelet ellen sem.
A tizenegy képviselőből hatan (!) egyetlen egyszer sem szólaltak fel!
Ebből látszik talán a leginkább, hogy ők egyszerű bábok, akik azért lettek odahelyezve, hogy emeljék a kezeiket, és közben ne is gondolkozzanak. Mivel tevékenységük és funkciójuk nyilvános, ideje meg is nevezni őket, hadd tudják a zentaiak, kire ne szavazzanak soha többé, mivel a feladatukat nem végzik méltóan.
A „fikuszbrigád” névsora:
- Pósa Soós Teodóra, tanár
- Burány Hajnalka, tanár, könyvtáros
- Huszár Zsolt, vállalkozó
- Tallós Mónika, tanítónő
- Tóth Ervin, mezőgazdász
- Pataki Tibor, történelemtanár
Rajtuk kívül ott van még öt további képviselő, aki időről időre felszólal, de ezt a lehetőséget leginkább arra használja fel, hogy támadja az ellenzéket, vagy fényezze a VMSZ-t, és örökös vezérüket, Pásztor Istvánt.
Ők a következők:
- Juhász Attila, magyartanár
- Vatai Zsuzsanna, kertészmérnök
- Sztantity Szebasztián, politológus
- Molnár Csikós József, közgazdász
- Rác Szabó Márta, közgazdász
Tisztelt zentaiak, önkormányzati képviselőnek lenni azt jelenti, hogy a képviselő először is a saját választópolgárainak tartozik felelősséggel és hűséggel, nem pedig a párt vezérének. Mivel a zentai VMSZ-képviselők magánérdekből inkább Pásztor atya szavaira hallgatnak, mintsem saját polgártársaik szükségleteire, ideje a „kispadra” küldeni őket, ahonnan csak nézhetik az igazi játékosokat, akik a nézőkért játszanak.
Utóirat: Fikuszt a lakásba és a kertbe kell ültetni, nem a parlamenti székbe.
Boris Zec, okleveles jogász, a Zenta a zentaiaké! frakció tagja
