Azokban a helyzetekben, amikor kiderül, hogy hosszú időn keresztül végzett tevékenységünk, már kevésbé gyümölcsöző és a kifulladás jeleit mutatja, gyakran elhangzik a következő szentencia: „A lift leért a földszintre, innentől kezdve mást kell csinálnunk”. Ma Vajdaságban, az oktatást illetően (sem) tehetjük meg, hogy csak a közvetlenül előttünk álló problémákkal foglalkozzunk, távolabbra kell tekintenünk. Az aktuális problémákat (pl. kis létszámú tagozatok, nyomasztó pedagógus-, illetve kiemelten szaktanár-hiány, megfelelő tankönyvek hiánya, a magyar nyelvű felsőoktatás elsorvadása) természetesen orvosolni kell, de gondoljunk arra is, hogy mi vár iskoláinkra, iskolahálózatunkra 5-10 év múlva.
A jelenlegi helyzet konzerválása, tehát a status quo megőrzése számunkra nem lehet cél. Fejlődnünk, gyarapodnunk kell, mert a szerb nyelvű iskolák „elhúznak” mellettünk. Sikeres és vonzó iskolákra van szükségünk, különben a szülők más iskolát választanak majd gyerekeik számára. El kell fogadnunk, hogy a magyar iskolák többsége nincs igazi versenyhelyzetben. Az iskolák vezetőinek többsége ugyanis abból indul ki, hogy a magyar szülők meggyőződésből vagy kötelességből magyar tannyelvű iskolába íratják gyermekeiket, tehát nem kell értük megküzdeni.
Ez azonban téves elképzelés. Evidens, hogy a vajdasági magyarok körében sokkal gyorsabb folyamat a népesség csökkenése, mint a szerb nemzetiségű lakosság körében, ezen felül folyamatosan növekszik a versenyképes képzést kínáló szerb tannynelvű középiskolák vonzereje.
A vajdasági magyarság részéről már nagyon régen megfogalmazódott az igény egy valós és szakmaiságra épülő oktatási stratégia kidolgozására, egy járható út kijelölésére, melyen haladva elérhetjük céljainkat és teljesíthetjük küldetésünket. A stratégia kidolgozása előtt viszont helyzetelemzést kell végeznünk. Iskolahálózatunk, iskoláink állapotának és értékeinek ismerete, valamint jövőképének körvonalazása nélkül ugyanis nem lehet reális tervet készíteni.
A Vajdaságban annyira hiányzó szociológiai és demográfiai kutatások feladata az lenne, hogy pontos képet adjanak a vajdasági magyarság általános állapotáról, az aktuális társadalmi folyamatokról, ezen belül az oktatásügy helyzetéről. Az adatok alapján levont következtetésekből kiindulva, és az így felmerülő lehetőségeket és közeli feladatokat tekintve kell megvalósítani a vajdasági magyar oktatásügy és iskolahálózat jövőjéről kialakított szakmai elképzeléseket.
NÉVJEGY:
Kanizsán születtem 1954-ben. Az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának tanára vagyok Szabadkán.
Az elmúlt negyven évből harmincötöt az oktatásügy különböző szintjein dolgozva töltöttem el, és ismerve a múltat, a jelent és féltve a jövőt, minden energiámat a vajdasági magyar oktatás szolgálatára szeretném felajánlani.
