„Nem értek a politikához! Mik ezek a választások már megint?” – ezeket a mondatokat hallom mostanában. Nos, teljesen megértem. Pár éve még magam sem értettem pontosan, mi is lesz ez a Magyar Nemzeti Tanács. Korhecz Tamás kitartó munkájának és a nyilvánosság előtti szereplésének köszönhetően ismerkedtem meg az intézmény lényegével.
Ma már tudom: ez az a tér, amelyben arra tudunk hatni, hogy gyermekeink képzése olyan legyen, hogy felkészítse őket a korunk legégetőbb kihívásaival való szembenézésre. Természetesen az iskolai oktatáson kívüli programok kidolgozásával tudjuk elérni ezt a célt, de csakis az iskolákkal (és óvodákkal) együttműködve.
Én az MNT-re nem úgy tekintek, mint olyan intézményre, amely ingyen tanszercsomaggal kedveskedik a majdani szavazóknak, hanem egy komoly lehetőségként arra, hogy újabbnál újabb kreatív programokkal végre megteremtsük gyermekeink jövőjét itt, a szülőföldünkön, és ne a külföld „csapjon le rájuk”, amint a diploma a kezükben van.
A Magyar Nemzeti Tanács azon is kell, hogy dolgozzon, hogy a vajdasági magyar gyerekeket a világban úgy ismerjék, mint akik naprakész, innovatív ötletekkel és formabontó megoldásokkal képesek válaszokat adni a 21. század legjelentősebb kérdéseire. Minden gyermek másban jó. Meg kell találni azt a valamit, amiben őt fejlesztve a legjobb iskolákban tanulhat és a szerzett tudását és képességeit alázattal állítja annak a közösségnek a szolgálatába, amelyhez tartozik.
Vallom: a határok azért vannak, hogy átlépjük őket
Az MNT küldetésének kell, hogy tekintse, hogy ahol a globális monológ érvényesül, ott a helyi szintű párbeszédeket kezdeményezze és a nemzetközi távlatokban való gondolkodást erősítse azokon a területeken, ahol a provincializmus eresztett gyökeret, annak érdekében, hogy olyan ökológiai rendszerek jöjjenek létre a 21. században, amelyekben megvalósul az egyén, a társadalom és a természeti környezet összhangja.
Külön kiemelem a kreativitás és az innováció középpontba helyezését. A művészetek és a tudományok közötti szinergiák kibontakozásának elősegítését.
Ma, amikor a középiskolák magyar tagozatos diákjainak nincsenek magyar nyelvű szakmai tankönyveik sem, a fent felsorolt álmoktól még nagyon messze állunk. A Magyar Nemzeti Tanács görgeti maga előtt korábbi vezetőjének, Korhecz Tamásnak a megkezdett programjait, amelyeket ő nem érkezett továbbfejleszetni, utódai pedig sajnos nem voltak rá képesek.
