Akkor cseperedtem újságíróvá, amikor a vajdasági magyar sajtó szabad volt. Az 1970-es évektől. A kommunista hatalmi szorítás szinte észrevehetetlen volt már, magyar pártok meg még nem léteztek.
A 7 Nap egyébként is olyan újság volt, ahol az olvasót szolgáltuk. Mert az olvasótól kaptuk a fizetésünk egyharmadát (plusz egyharmad állami támogatás és egyharmad hirdetések)!
Az igazságot mindig meg lehetett írni. A főszerkesztő buzdított és mindig megvédett, ha bizonyítani tudtuk a leírtakat. Márpedig tudtuk. Mert a 7 Napban főleg jó újságírók dolgoztak. Akik nem a politikusok kabinetgondolatainak, hanem a valóságnak a szolgái voltak!
A heti 50 000 fölötti eladott példányszámot tartani kellett. Jó tartalommal. Így értük el közös munkával 1985-ben a 60 000-es példányszámot! Kisebbségi lapként. Vajdasági magyar olvasókkal. Vajdasági magyar újságírókkal. Ma is vannak, vagy lehetnének olyan jó újságírók. Akik tudnának olyan újságot írni, amelyet az olvasó megvenne. Ha nem is 60 000 példányban, de legalább 10 000-ben.
(Igaz, abban az időszakban legfeljebb kishírek lehettek a mai „fő témák”: átadtak száz méter utat, csatornát építenek egy utcában, fölújították, amit már régen kellett volna. Igaz, akkor még a politikai szervezetek nyilvánosan üléseztek, nem nagy titokban, mint manapság. Van mit rejtegetniük.)
A jelenlegi vajdasági magyar politika (mentségünkre: a szerb sem) nem szereti az igazságot visszaolvasva látni. Nem szereti a tájékozott és gondolkodó olvasókat. A gondolkodó újságíróktól hátborzong az uralkodó vajdasági magyar politika.
Azt remélem, hogy újságírói tapasztalatommal a Magyar Nemzeti Tanácsban legalább csipetnyivel elősegíthetem: legyen ismét szabad a vajdasági magyar sajtó! Mert az kipróbáltan egyaránt jó volt a népnek és a politikának.
Ne a pártvezéreket, hanem az olvasókat, a vajdasági magyar népet szolgálja a teljes vajdasági magyar sajtó! És ebben ne legyenek az MNT-nek kedvencei meg mostohagyermekei (vagy inkább kitagadott gyermekei).
Elég volt a szolgalelkűségre kárhoztatott vajdasági magyar újságírásból! A szabadság hullámain sokkal többre vagyunk képesek, olvasóként sokkal többet várunk el. A közösségi és az egyéni pénzünkért egyaránt.
