A haladók átveszik az irányítást a kisebbségi nemzeti tanácsok felett A Vajdasági Kutató-Elemző Központ (VOICE) körinterjúja a nemzeti tanácsi választások hatalmi ellenőrzéséről – Társalapítónk a megkérdezett szakértők között

–A szerbiai nemzeti kisebbségi tanácsok választási kampányát számos szabálytalanság kíséri, amelyeknek a legnagyobb része arra irányul, hogy a Szerbiában hatalmon levő koalíció átvehesse a hatalmat azok felett a szervek felett is, amelyek a nemzeti kisebbségek önigazgatáshoz való jogát hivatottak képviselni, figyelmeztetnek a VOICE beszélgetőpartnerei. Hozzáteszik, hogy a már „megszokott” manipulációk mellett (ld. a keretest) a helyzetet megnehezíti az is, hogy a „többségi” média nem követi a kampányt, az állam nem vesz részt anyagilag a választásokban, valamint az is, hogy ezúttal elmaradt a külön választójegyzékbe való feliratkozási kampány is. Szerintük mindez azt a benyomást kelti, hogy a nemzeti kisebbségek jelenlegi vezetőinek sem felel meg, hogy a választópolgárok tömegesen szavazzanak, hanem kis szavazatszámmal szeretnék átvenni/megtartani a tanácsok feletti irányítást. Pontosan erre figyelmeztetett Olena Papuga parlamenti képviselő is, aki egyébként a Ruszin Liga listavezetője, amikor levélben fordult az EBESZ Szerbiai Missziójának vezetőjéhez, Andrea Orizióhoz, amelyben arra kéri, biztosítsa a szóban forgó szervezet támogatását ahhoz, hogy a Szerbiában élő kisebbségi közösségek élhessenek törvény adta jogaikkal. Levelében Papuga számos visszaélésre és rendellenességre mutat rá, és azzal vádolja a hatalmon levő pártot, hogy a nemzeti tanácsokra rá akarja erőszakolni uralmát, valamint hogy a választói jegyzékekbe való feliratkozással kapcsolatos visszaélések és a szavazatok megvásárlása „jelentős mértékben veszélyezteti a szóban forgó választásokat, vagy épp attól fosztja meg azokat, ami az értelmük és lényegük.

A kisebbségi nemzeti tanácsok olyan testületek, amelyek közvetítésével a nemzeti kisebbségek tagjai élni tudnak az őket megillető alkotmányos önkormányzati jogokkal négy területen: az oktatásban, művelődésben, tájékoztatásban és a nyelvhasználatban. Az államigazgatási és önkormányzati minisztérium augusztus közepén november 4-ére írta ki a nemzeti tanácsi választásokat, amelynek során a 22 nemzeti kisebbségi közösség választ tanácstagokat. Ebből négy – a macedón, a horvát, a montenegrói és az orosz – elektori testület, a többi tizennyolc pedig közvetlen szavazás útján. Az elektori testületek által megválasztandó jelöltek listájának átadására kijelölt határidő október 4-én lejárt, míg a közvetlen választások útján megválasztandó jelöltek listáját a választások előtt tizenöt nappal, tehát október 20-áig kellett beterjeszteni.  A minisztérium azt is közzétette, hogy az augusztus 15-én rendelkezésre álló adatok szerint a külön választói névjegyzékbe közel 475.000 polgár iratkozott fel.

Az önelszigetelődés tanácsai

Aida Ćorović  polgári és békeaktivista a VOICE-nak azt nyilatkozta, hogy véleménye  szerint a hatalom számára (beleértve a korábbit és a jelenlegit is) rendkívül fontos, hogy minden lehetséges módon ellenőrzése alatt tartja a polgárokat. Szerinte Szerbiában a nemzeti tanácsoknak a demokratikus változásokat követően sem sikerült teljes mértékben bekapcsolódniuk a közéletbe, és emiatt az egyenjogúság is lényegében a kisebbségi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos szólamok szintjén nyilvánul meg.

– Azzal, hogy a Haladó Párt hatalomra került, a helyzet csak rosszabbodott, és mára már egyértelműen világossá vált, hogy a szerb politikai elit inkább a szegregáció, mintsem az integráció útján óhajtja megoldani a kisebbségi kérdést. A nemzeti tanácsoknak ebben sajátos szerepük van, mivel véleményem szerint már a megalakulásuk óta  inkább az önszegregációt és önelszigetelést indították el, ahelyett, hogy a kisebbségi jogok érvényesítését és tiszteletben tartását szavatolták volna.  Az Oszd meg és uralkodj!  elv alapján a szerb politikai elit fékezi, ellenőrzi, gyengíti és felvizezi a nemzeti kisebbségi közösségek befolyását, és eltereli figyelmüket az égető fontosságú állami problémákról. Amíg a maguk apró érdekeivel és az egyes nemzeti kisebbségi tanácsok között dúló hatalmi harccal vannak elfoglalva, az államhatalom könnyen töri meg és csökkenti a kisebbségek beleszólását a közös államunkban felmerülő kulcsfontosságú kérdésekbe – figyelmeztet Ćorović.

Boris Varga: Meglátjuk, sikerül-e majd a haladóknak rátelepíteniük saját működési technikájukat a kisebbségi önigazgatási enklávékra. De ha igaz a mondás, miszerint ki korán kel, aranyat lel, akkor azt a kampányra lefordítva úgy tűnik, sikerülni fog.

Boris Varga politológus úgy nyilatkozott a VOICE-nak, hogy véleménye szerint a hatalom a kisebbségeket a hatalmi párt zsákmányának tekinti, és innen ered a „lojális kisebbségek” meg a „nem lojális kisebbségek” címke is (előbbivel  például a ruszinokat, utóbbival pedig az albánokat illetik.

–A kevés lelket számláló kisebbségeknek nincsenek tarsolyukban olyan szavazatok, amelyekkel a hatalmon levő pártokat a köztársasági választásokon támogatnák, ezért esetükben a mindenkori hatalmi garnitúra politikai marketingként alkalmazza a mesét, amely szerint állítólag „Szerbiában a kisebbségek nagyobb jogokkal rendelkeznek, mint az EU-ban” – mind befelé, mind pedig a nemzetközi közösség irányába – vélekedik Varga. –Naivak vagyunk – teszi hozzá –, ha elhisszük, hogy a „zsákmányt” a hatalmi pártok csak úgy szabadon hagyják, vagy átengedik az ellenzéknek, mert ugyanezt tette a Demokrata Párt is.

Vukašinović Éva jogász, a kisebbségek jogainak védelmével megbízott egykori tartományi ombudsman-helyettes azt nyilatkozta a VOICE-nak, hogy a nemzeti tanácsoknak szélesebb jogkörrel kellene rendelkezniük, a politikamentesség pedig szerinte lehetetlen, mert ők az illetékességükbe tartozó négy terület útján valójában politikával foglalkoznak.  

– Ez igazán jó dolog, ez a politikamentesség, mert ezáltal el lehet kerülni a politikai pártok negatív hatását, csak éppen nem megvalósítható. Elsősorban azért, mert ez technikailag lehetetlen. Nem szükséges, hogy bármelyiknek tagja legyen az ember ahhoz, hogy érdekeket képviselhessen. Másrészt lehet valaki tagja egy politikai pártnak és ugyanakkor hatékonyan cselekedjen az egész környezet, az egész nemzeti tanács számára. Az egyik nem zárja ki a másikat – mondja Vukašinović.

Csend az unióba vezető úton

Az sem elképzelhetetlen, hogy a hatalomnak azért fontos a nemzeti tanácsok feletti ellenőrzés, mert így tudja elhalgattatni a diszharmonikus véleményeket és elfedni a problémákat, amelyekre egy-egy kisebbség – máris uniós tag anyaországának segítségével rámutathatna Szerbia uniós csatlakozásának folyamatában, méghozzá a Nemzeti kisebbségekre vonatkozó akcióterven keresztül, a 23. csatlakozási fejezet keretében.

Purger Tibor, a New Jersey állambeli Rutgers Egyetem tanára a VOICE-nak adott interjújában arra figyelmeztet: a mindenkori hatalom lényege, hogy igyekszik a társadalmi folyamatok minél több aspektusát  irányítani. Purger rámutat arra, hogy Szerbiában az egyes nemzeti tanácsok és az állam, valamint az anyaországok közötti kapcsolat rendkívül összetett, ezért a hatalom arra törekszik, hogy az anyaországokkal „jobb viszonyban legyen, mint valaha”, amire példa a Belgrád–Budapest kapcsolat. Ily módon, mondja Purger, az állam ellenőrzi még a kisebbség nemlétező óhajait is, illetve biztosítja lojalitását. 

–Nem csoda, hogy VMSZ nagyhatalmú vezetője, aki egyben a  Vajdasági Képviselőház elnöke, kijelentette, hogy soha nem fog Koszovóról beszélni, miközben szavazói valószínűleg azon csodálkoznak, hogyan lehetséges az, hogy Belgrád teljes autonómiát követel a koszovói szerb községek közössége számára, a saját kisebbségeinek pedig még azt is megtiltaná, hogy politizáljanak, valódi önkormányzatiságról nem is beszélve.

Purger megjegyzi, hogy egyes szerbiai kisebbségek esetében (albánok, bosnyákok) nem létezik sikeres állami együttműködés azok anyaországával, ezért a szerb hatalom örökös konfliktusban  áll.

– Az okok egy része abból ered, hogy a szerb kormány az EU-csatlakozással kapcsolatos tárgyalások során köteles magas szinten demonstrálni a kisebbségi jogok tiszteletben tartását – az ellenőrzött nemzeti tanácsok pedig kapóra jönnek ennek tanúsításában.

Számos szabálytalanság

A nemzeti tanácsi választásokkal kapcsolatos kampányt számos szabálytalanság kíséri, de a „többségi” média ritkán tesz róluk említést. A pártok nyomást gyakorolnak a polgárokra, hogy menjenek el szavazni és meghatározott listá(k)ra szavazzanak. Azzal fenyegetik őket, hogy elveszítik munkahelyüket, ha nyilvánosan támogatják valamelyik „nemkívánatos” listát. Igyekeznek elfojtani a demokratikus dialógust a tanácsi vagy magánkézben lévő kisebbségi média segítségével. Az eddig tapasztalt rendellenességek között szerepel a külön választói névjegyzékbe való rendkívül gyanús tömeges feliratkozás, a hatalom különböző szintjei részéről megnyilvánuló obstrukció számos esete, például az egyes listákkal kapcsolatos aláírásgyűjtéshez szükséges terem biztosításának megtagadása. Arra is volt példa, hogy a nemzeti tanács jelenlegi tagját törölték a választói névjegyzékből, vagy hogy akár fizikai erőszakot helyeztek kilátásba, ha nem vonják vissza az alkalmatlannak minősített listát.

Boris Varga is úgy véli, hogy a nemzeti közösségek túl gyengék ahhoz, hogy egyedül nagyobb jogokat harcoljanak ki maguknak, ugyanakkor az uniós anyaországokon keresztül esélyük van arra, hogy megvétózzák nem csupán az egyes fejezeteket, de Szerbia EU-csatlakozási folyamatának egészét is.

–Ilyenek például a a 90-es évek háborúit megszenvedett közösségek, mint például Horvátország, vagy az éppen megoldatlan kérdésekkel küzdő közösségek, mint Románia. Az utóbbi a szerbiai román, illetve vlach közösség mesterséges szembeállítására keres megoldást. Tapasztaltuk, hogy a nemzeti kisebbségek a róluk  szóló törvény módosítása során nem tudtak semmilyen hatást gyakorolni, annak ellenére, hogy a folyamatban vannak a tárgyalások Szerbia EU-csatlakozásáról. A 23. fejezet esélyt ad azoknak a nemzeti közösségeknek, amelyeknek vétójoggal rendelkező külső támogatóik vannak – hangsúlyozza Varga.

Vukašinović Éva emlékeztet arra, hogy korábban a kétoldali kapcsolatok nem hatottak ki a nemzeti kisebbségek helyzetére, nem fokozták a feszültséget és nem vezettek az incidensek szaporodásához. Hozzáteszi, hogy a szerbiai kisebbségek kérdése csak akkor válik az uniós tagállamok belső ügyévé, amikor az illető ország a szerb csatlakozási folyamat során a törvényesség betartásának szempontjából foglalkozik vele.

– Minden ország előírja a saját mércéit, és csupán az a kérdés, hogy a saját törvényeivel összhangban jár-e el. Tehát, az a fontos, hogy az illető ország betartja-e a törvényt, amelyben  valamit lehetővé tesz és szavatol a kisebbségek számára. Például léteznek-e tankönyvek a nemzeti kisebbségek nyelvén, amit az állam szavatol, vagy nem léteznek  – mondja Vukašinović, és kiemeli, hogy Szerbiában mindig a törvények alkalmazása volt a gond, nem pedig a törvényes keretek kialakítása.

Aida Ćorović: A bosnyákok feletti ellenőrzés kizárólag az etnikai közösségnek a megosztásából és kihasználásából ered, valamint a Bosznia-Hercegovina és Szerbia közötti erőfitogtatás következménye.

Aida Ćorović emlékeztet rá, hogy a jelenlegi hatalmi garnitúra „az etnikumok, vallási felekezetek és fajok közötti gyűlölet hullámát” meglovagolva került az ország élére, és nem tud másképp viselkedni, ezért az unió nem is érdekli. Szerinte a bosnyák nemzeti tanács ellenőrzése nincs kapcsolatban azzal, hogy  Törökországnak milyen tekintélye van Szerbiában, és emlékeztet az  Aleksandra Vučić és Recep Tayyip Erdoğan közötti bensőséges kapcsolatra.

– Vučićnak nincs szüksége sem közvetítőre, sem „kisbíróra” Erdoğan és Törökország felé. Inkább fordítva, talán éppen a három bosnyák vezetőnek lesz szüksége Aleksandra Vučić kegyeire és közbenjárására Erdoğan szultánnál. A bosnyákok feletti ellenőrzés kizárólag ennek az etnikai közösségnek a megosztásából és kihasználásából ered, valamint a Bosznia-Hercegovina és Szerbia közötti erőfitogtatás következménye. Elsősorban ugyanis mindkét fél igyekszik rajta tartani a mancsát a már bejáródott kábítószer- és fegyverkereskedelmen, másodsorban pedig egyéb olyan manipulációk miatt, amelyek fenntartják a Sandžak feletti álcázó füstfüggönyt, és megakadályozzák bármilyen normális kapcsolat kiépítését mind magán a bosnyák közösségen belül, mind pedig a különböző etnikumok között  – figyelmeztet Ćorović.

Kétes médiumok és pénzügyek

Vukašinović Éva arra hívja fel a figyelmet, hogy a „többségi” média nem követi a kampányt, mert nem érdekli az, annak ellenére hogy ebben a kérdésben fontosabb szerepet kellene vállalnia,  amely magában foglalna bizonyos oktató szempontokat is, míg Purger arra figyelmeztet, hogy a közmédiának többet kellene foglalkoznia a választásokkal és a nemzeti kisebbségek társadalmi helyzetével kapcsolatos egyéb kérdésekkel.

– Kétlem azonban, hogy ők, a jelenlegi körülmények mellett, amikor alá vannak rendelve a hatalomnak, objektív és sokszínű képet tudnának adni a helyzetről és a problémákról, a társadalomnak akár többségi, akár kisebbségi szegmenseiben – mondja Purger.

Purger Tibor: A VMSZ alárendelt helyzete a tartományi képviselőházban leginkább abban mutatkozott meg, hogy képviselői még tartózkodni sem mertek a Vajdaság „ünnepéről” szóló szavazás alkalmával, arról nem is beszélve, hogy esetleg ellene szavaztak volna.

Varga, akit a közelmúltban neveztek ki a Ruske slovo Lapkiadó Vállalat igazgatói posztjára, kiemeli, hogy a választási kampány figyelemmel kísérésére vonatkozó szabályokkal összhangban, amelyeket az illetékes köztársasági szerv határozott meg, az RTV2-nek és a szerb RTS Hármas Rádiójának külön időpontokban a kisebbségi nyelveken készült műsorok formájában kellene figyelemmel kísérniük a kampányt. Varga szerint az RTV1 és az RTS szerb nyelvű műsoraiban a kampánytól függetlenül sincs szinte semmi nyoma a kisebbségi közösségekről szóló híreknek.

– Azt gondolhatnánk, hogy a multikulturalizmus koncepciója mégis egyfajta különlegesség a polgári koncepción kívül, de ebben az esetben is csak Szerbiáról van szó, amely távol áll a demokratikus polgári államtól, és itt csak a különböző nemzeti közösségek érdekein alapuló párhuzamos világokról beszélhetünk – mondja Varga.

A választási kampányt nem a költségvetésből pénzelik, míg más választásokat igen, így a kisebbségi választók szavazataiért folyó verseny Purger szerint egyáltalán nem kiegyenlített, ennélfogva nem is teljesen legitim.

– Ahogy egyébként az egész szerb társadalomban, úgy a kisebbségek esetében is, azok az erők vagy pártok, amelyek elsőnek kerültek „hatalomra”, szinte teljes politikai monopóliumot élveznek  – mondja Purger.

Az ellenőrzés egyenlő az elhallgattatással

Purger Tibor professzor a problémákat, amelyekkel a nemzeti kisebbségek találkoznak, a magyarok példájával illusztrálja, akiknek a nemzeti tanácsa – szavai szerint – kétszeres ellenőrzés alatt áll: Belgrád is, Budapest is a maga szükségletei szerint irányítja.

– A VMSZ a magyar kisebbség számára fontos összes intézményt teljes ellenőrzése alatt tartja. A magyar kormány példa nélkül álló anyagi és politikai támogatásának hála a VMSZ megkíméli Belgrádot attól, hogy finanszírozza ezt a kisebbséget, ezáltal elnyomva a nemzeti közösségen belül megnyilvánuló és a demokratikusabb viszonyok megteremtésére irányuló „nemkívánatos” törekvéseket. A magyar kormány ugyanakkor „megvásárolja” a kettős állampolgárok szavazatainak óriási többségét saját belpolitikai céljaira, ahogy az két legutóbbi alkalommal is történt a magyarországi parlamenti választások során. A belgrádi kormány pedig ennek hála élvezi a lojális kisebbségi hatalom támogatását, amelynek képviselői  olyan végletesen hűségesek Belgrádhoz, hogy megszavazzák még azokat a javaslatokat is, amelyeket a saját bázisuk teljességgel elutasít – mondja Purger.

Ennek az együttműködésnek a legegyértelműbb példája az volt, amikor Vajdaság „ünnepévé” azt a napot választották, amikor  a szerbek, bunyevácok és más szlávok (vagyis a lakosság mindössze egyharmadának) képviselői 1918. november 25-én teljesen illegitim módon döntöttek Bácska, Bánát és Baranya Szerbiához való csatolásáról – vélekedik Purger.

Varga szerint ezt az egyenjogúságot nélkülöző rendszert maga az állam hozta létre azért, hogy a választásokat azok a listák nyerjék meg, amelyek a hatalmon levő pártokhoz közel állnak. Így tudják számukra biztosítani a megfelelő logisztikai és anyagi segítséget. Hozzáteszi, hogy a kisebbségi nemzeti tanácsokkal kapcsolatban egy sor kidolgozatlan viszony létezik, ami a kellő pillanatban parttalan manipulációkra ad lehetőséget.

– A nemzeti tanácsokról szóló törvény legutóbbi módosításainak az a legsúlyosabb hiányossága, hogy jogi és adminisztratív szempontból nem definiálják pontosan, mik is valójában a nemzeti tanácsok. Szükség szerint az állami hierarchia részeként kezelik őket, a választásokat pedig a köztársasági választási bizottság szervezi, más esetben pedig szinte civil szektorként tartják őket számon – figyelmeztet Varga.

Hatáskörök és választás előtti ígéretek

Beszélgetőtársaink arra figyelmeztetnek, hogy paradox módon a kampány lényege az, hogy ne beszéljünk lényeges kérdésekről, és ez épp azért lehetséges, mert maguk a nemzeti kisebbségek tagjai sincsenek teljesen tisztában azzal, mi is a nemzeti tanácsok hatásköre.

– A kisebbségi kiskirályok semmiben sem különböznek az országos „nagyvezérektől”: egyformán arrogánsak, képmutatók, nyíltan hatalomvágyók, nélkülöznek mindenféle erkölcsöt és egyáltalán nem gondolnak a polgárokra. Ebben az értelemben eszükbe sem jut, hogy bármiről tájékoztassák a polgárokat, saját választóikat. Őket egyedül az érdekli, hogy felosszák a zsákmányt és uralkodjanak felette – mondja Ćorović.

Purger arra hívja fel a figyelmet, hogy a nemzeti kisebbségeknek szembesülniük kell a fiatal, tehetséges szakemberek, de lassan már a nyugdíjasok elvándorlásával is. A nemzeti tanácsoknak pedig nincs sem erejük, sem kedvük ahhoz, hogy politikai eszközökkel rábírják az államot arra, hogy bátran hozza meg a szükséges döntéseket.

– Egy tökéletesen központosított államban, amilyen a mai Szerbia, ezeknek a kérdéseknek a jelentős részében a központi hatalomé az utolsó szó, ezért szinte semmit sem lehet elérni azoknak a jó szándéka, illetve beleegyezése nélkül, akik hatalmon vannak. Egy demokráciában ezekre politikai úton kell hatni, amit a törvény a nemzeti tanácsok számára mind kevésbé tesz lehetővé, a miniszterelnöknő pedig egyenesen megtiltaná, hogy a nemzeti tanácsok politizáljanak – mondja Purger.

Varga arra emlékeztet, hogy választási kampányok korábban is tele voltak különféle ígéretekkel. –Talán ez az oka annak, hogy ezek a választások nem vonzzák úgy a választókat. Egyébként is az eddigi kampányokban a kisebbségi választók nem voltak pontosan tisztában a nemzeti tanácsok hatáskörével – hangsúlyozza Varga. Kiemeli, hogy a választói névjegyzékekkel kapcsolatos probléma kettős: egyrészt az állam azt kívánja, hogy minél kevesebben menjenek szavazni, hogy a hűséges csatlósok minél jobban kifejezésre juthassanak, másrészt viszont az a szándék is kifejezésre jut, hogy minél több választót vegyenek fel a külön választói névjegyzékekbe, még azokat is, akiknek semmi közük sincs  egy adott nemzeti közösséghez.

– Oda kell figyelni erre, és  a választások után komolyan elemezni kell a választói névjegyzékbe feliratkozott polgárok számát – emelte ki Varga, és felhívta a figyelmet arra, hogy számolni kell a szavazatok megvásárlásával és különféle juttatásokkal, amelyekkel az ajándékokat osztogatók a szavazók rokonszenvét szeretnék elnyerni.

Dalibor Stupar (VOICE)