Kezdettől fogva nem értette a világ, miért hisznek a templomkerülő, nőcsábász, profi csaló Donald Trumpban az amerikai evangelikalizmus hívei. (Evangelikalizmus: bibliai kereszténység, fundamentalista protestáns felekezet – angolul evangelicalism – amelynek hite szerint a Biblia szó szerint értendő, és amelynek tagjai – az evangelikálisok – Izrael és Jeruzsálem mint eszkatológiai jelkép fenntartás nélküli hívei, a végnapokat várják, sőt siettetik.) Pedig a magyarázat rendkívül egyszerű – csak éppen alig-alig kerül szóba a szekuláris fősodrú médiában.
Egyes keresztény fundamentalisták Trumpban látják Isten „utolsó trombitáját”, aminek felharsanása után következik Krisztus második eljövetele.
Mindent „megmagyaráz” például a Trump-prófécia c. film, amelyet az ősszel mutattak be amerikai mozik ezrei. A film egyik szereplője Mark Taylor tűzoltó, akinek Isten még 2011-ben jelezte, hogy Donald Trumpot elnökké fogják választani. Milliók hiszik fanatikusan, hogy Trumpot „Isten tette elnökké”.
Ennél a „látnoknál” is fontosabb azonban egy másik szereplő. Lance Wallnau, a teológia doktora és evangelikális szónok már 2015-ben írott könyvével (Trump, Isten káosz-jelöltje) megjósolta, hogy a politikai dilettáns ingatlanmilliárdosnak bibliai küldetése lesz. Mindezt abból az obskurus párhuzamból „számfejtette”, hogy éppen a 45-ik amerikai elnök megválasztása volt soron, márpedig Ézsaiás próféta könyvének 45. fejezete megmondja:
- „Így szól az Úr felkentjéhez, Círushoz, kinek jobbkezét megfogám, hogy meghódoltassak előtte népeket, és a királyok derekának övét megoldjam, ő előtte megnyissam az ajtókat, és a kapuk be ne zároltassanak;
- Én menéndek előtted, és az egyenetleneket megegyenesítem, az ércajtókat összetöröm, és leütöm a vas-zárakat.
- Néked adom a sötétségnek kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr, aki téged neveden hívtalak, Izráel Istene.” (Károli Gáspár fordítása)
Magyarán: Trump az új Kurus, aki felszabadítja a zsidókat (mint nagy elődje, a babiloni fogságból) és lehetővé teszi Jeruzsálem (értsd: a Templom) újjáépítését. A Végnapok extázisát és az Antikrisztus (értsd: az Európai Unió meg a globalisták) feletti diadalt, Krisztus ezeréves királyságát. (Adolf leülhet, ezeréves álomból megbukott!)
Mindez nem vicc, korántsem az! És mindezért semmi sem drága, még a kiszemelt messiás világi bűneinek és vélhető bűntetteinek átláthatatlan garmada sem számít. A próféciában hívők szemében ugyanis Trump csak egy eszköz Isten kezében, mint ahogy Kurus (a Bibliában, latinból Círus vagy Cürrosz, görögből Kürosz, héberből Kores), az Óperzsa Birodalom megalapítója (i.e. 599—530) is pogány volt, Isten mégis őt választotta Tervének kivitelezésére.
A fenti modern jóslatokat a fundamentalista körökön kívül legtöbben megmosolyogták. Csakhogy amikor Trump – immár elnökként és a Chábád Lubavics (a Chábád egy mozaikszó, a „Bölcsesség, Értelem, Tudás” héber kezdőbetűiből) mozgalomhoz tartozó vejét főtanácsadónak és izraeli béketeremtőnek kinevezve – áthelyezte az amerikai nagykövetséget Jeruzsálembe, Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök Amerikába sietett megköszönni a „történelmi tettet”, méghozzá Kurust mint nagy elődöt idézve:
„Emlékezünk a nagy király, Nagy Kurus, perzsa király kiáltványára, aki kétezerötszáz évvel ezelőtt kihirdette, hogy a zsidók hazatérhetnek a babilóniai fogságból és újjáépíthetik templomunkat Jeruzsálemben… És emlékezünk arra, hogy néhány héttel ezelőtt Donald J. Trump elnök elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának. Elnök úr, népünk évszázadokon át emlékezni fog erre.”
Donald Trump és Nagy Kurus perzsa király a 70 év próféciájának emlékérmén (Mikdash központ)
A jeruzsálemi Mikdash templomépítő központ még emlékérmeket is veretett a nagy esemény tiszteletére, amelyeken Nagy Kurus és Donald Trump arcéle szerepel. (Utóbbié a jólismert lakkozott hajpáncélban – nyilván, hogy jobban hasonlítson a hadvezér előd harci sisakjához.) A két nagy vezér körül Izrael (a menóra), a Perzsa Birodalom (a Nap és az oroszlán) és az Egyesült Államok címere, versóján pedig az ősi (és talán a majdani) Templom. A történelmi párhuzam erősítésére szolgál, hogy az érem a 70 év próféciájának jegyében veretett: Kurus a babilóniai fogság hetvenedik esztendejében hirdette meg küldetését a jeruzsálemi templomépítésre, Trump pedig Izrael állam függetlenségének 70-ik évében „szabadította fel” Jeruzsálemet az amerikai nagykövetség oda helyezésével.
Nem (csupán) amerikai keresztény fundamentalista álom tehát ez az obskurus Kurus-küldetés Trump vállán – hanem megpecsételt judeo-keresztény neo-prófécia. A felkent modern Kurusnak pedig nem is kell érte megszenvednie – csak navigálnia kell a „modern világ káoszában”, amelyen keresztül eljöhetnek a Végnapok. Elég lesz csak megfújnia (Twitter-)trombitáját és bekövetkezik az Eksztázis, mint az üdvözülés nyitánya.
Ha addig még elnök marad.
