Szakállam már őszbe keveredik
Mégis megkeresnek hevítő órák
Új vágyakra tüzelnek régi napok,
Piros szegfűk csillognak, mint gyémánt.
Puha éjszakákról álmodozok,
Mikor friss asszonyt űztem a kertben,
Szép szóval, csókkal kergettem bátran,
Most a kertbe újra betévedtem.
Kéjtől remegő ajakkal csókolt,
S itt nyújtózott a molett madonna
A hold megint vérben jár az égen
Hűs harmat hull a kerti padokra.
Csodás kertben köhécselt a lányka,
Csókba köhögte utolsó tavaszát
Újra olyan tüzeket várok én
Most a nőkben él-e még a parázs.
Az áradások úgy elsodortak,
Mint felhúzott zsilipek vízárja
Vágyakozva mindennek örültem,
S nem találok békés olajágra.
Pedig már pihentető szavakkal
A szerelmet újult kertben kérem
Szívem kalapál, várnak bús szatír,
Régi asszonyok fázó ölében.
