Pedig el sem zúgtak forradalmai – mert soha nem is voltak. Ráérünk azokra még. Egész Szerbia lázong, kivéve a magyarok által is lakott (többségben vagy nagy számban) településeken nem. A nagy zsíros bácskai tespedtség miatt? Nem hinném, ez még alibinek is soványka, írja vasárnap közzétett jegyzetében Bódis Gábor.
A Naplóban megjelent írását az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük:
Annak a szégyennek, hogy Szabadkán (a többi városról is kár beszélni) összesen egyetlen egy ember sétált végig a városon szimbolikusan csatlakozva a belgrádi, újvidéki, kragujevaci, vranjei, bori stb. rezsimellenes tüntetésekhez, csak politikai magyarázata lehet. Az Orbán szerb ikerpárjának, Vučićnak behódolt VMSZ a hatalom része. Minden szinten. Tehát ők ugyan miért szerveznének tüntetéseket saját maguk ellen? Egyébként is minden a legnagyobb rendben van, a vajdmagyarok, és a többiek is, zavartalanul hagyják el szülőföldjüket. A megállíthatatlan folyamat csak akkor kellemetlen Pásztorék számára, amikor választások vannak, mert a szavazóbázis egyre csak zsugorodik. És amikor eléri a kritikus mélypontot a helyi haladó und fidesz párt elveszíti a legitimitását.
Nem jogilag, mert az senkit érdekel sem Magyarországon, sem Szerbiában. Amíg Soros van, nem muszáj a törvényeket betartani, a gyűlölet és a félelem az aggastyán milliárdostól mindent felülír. Szükségállapot van. Védjük a magyarságunkat. Egyre inkább vendégmunkásként.
Hanem akkor következik be a krach, amikor a vajdmagyarok már nem jelentenek semmilyen, szavazatokban kimutatható politikai erőt.
De még akkor is eltarthat a végjáték, hiszen az Orbán-Vučić biznisz (nem egyedüli) haszonélvezőjeként Pásztor és társai még mindig eltengődhetnek, továbbra is kibicként.
Az igazi bonyodalom akkor lesz, amikor az egyik (vagy mind a két) patrónus megbotlik. Netán elbukik. Ebben a pillanatban veszélyeztetettebb helyzetben a szerbiai egyeduralkodó van. Mintha nem lanyhulnának a tiltakozások az országban (kivéve az elégedett és két urat szolgáló Észak-Bácskában) és a nemzeti hagyománnyá vált előrehozott választások ismét küszöbön állnak.
Nem is volt lelkes miattuk a VMSZ elnöke, amikor a minap nyilatkozott.
Más lapra tartozik, hogy a vajdmagyar ellenzéki pártok sem mozgolódnak különösebben és nem szerveznek legalább szimpátia tüntetéseket a fagyoskodó, de nem lankadó belgrádiak, újvidékiek stb. mellett.
Észak-Bácskát ismét elkerülik a forradalmai.