Piros ruhát akarok.
Legyen rövid és olcsó,
testhezálló, hordjam mindaddig,
míg valaki le nem szakítja rólam.
Legyen ujjatlan és hátul nyitott
ez a ruha, hogy ne kelljen találgatni,
mit rejteget. Az utcán Triftija és
az alkatrészek üzlete előtt akarok gyalogolni,
a kirakatokban csillogó rengeteg kulcs előtt,
Vong úr és felesége előtt, akik a kávézóban állott
fánkot árulnak, Gera testvérek előtt, akik
a disznókat, sikamlós pofájukat vállaikkal felpeckelve,
a teherkocsikról talicskába dobálják.
Úgy akarok gyalogolni, mint ezen a bolygón
az egyetlen nő és választhatok.
Azt a piros ruhát akarom.
Azt akarom, hogy
páni félelmedet igazolja bennem,
hogy bizonyítsa, se te se bármi más
nem érdekel,
kivéve, teljesüljön akaratom. Ha megtalálom, a fogasról
úgy tépem le, mintha testet választanék
amelyik erre a világra
szülői sikolyok és szeretői sóhajokkal kísérve kézbesít,
és csontokként, bőrként viselem,
átkozott ruha lesz
melyben el is temetnek.

Fehér Illés fordítása