Február másodika Gyertyaszentelő napja. A néphiedelem szerint ha a téli álmából felébredő medve kijön a barlangjából és napos időt talál, meglátja a saját árnyékát, akkor visszabújik és még hosszú télre lehet számítani. Ha a medve borús, felhős időre ébred, mancsaival kitörli az álmot a szeméből és nem megy vissza aludni, inkább eleség után néz. Ez esetben vége a téli időjárásnak, közeleg a tavasz.

Budapesten az állatkertben eddig csak jegesmedvét tudtak felmutatni, de tavaly beszereztek egy „rendes” időjóst is, a tízéves Balu nevű barnamedve Marosvásárhelyről érkezett és most először jósolt az időjárást illetően. A magyar főváros borús és esős a mai napon, így Balu is azt mondta, hamar jön a tavasz.

Egy névtelen maci is hír lett a mai napon, az Aggteleki Nemzeti Parkban észleltek egy arra kószáló macit, ő sem nagyon akar tovább aludni, tehát már többen jósolták a korai tavaszt.

Amerikában a világ leghíresebb mormotáját, Philt ráncigálják elő odújából hajnalok hajnalán, majd kifaggatják az időjárásról. Az amúgy csöndes pennsylvaniai kisváros, Punxsutawney évente egy napra őrültek házává változik, tömegek zarándokolnak a Gobbler’s Knob nevű erdei tisztáshoz, ahol Phil lakik és ahol ilyenkor egy napra sztárrá változik. A mormota-jóslás európai eredetű, német nyelvű bevándorlókkal került ez a szokás a tengerentúlra. Hogy Phil ilyen híres lett, nagyban köszönhető a Groundhog Day (Idétlen időkig) című mozifilmnek, ami Andie MacDowell és Bill Murray főszereplésével lett nagyon sikeres.

Kevesen tudják, hogy a mormota igazából mókus, mégpedig a legnagyobb méretű mókusféle.

Hogy mióta is lessük a medvét, nem lehet pontosan tudni. Jókai részletesen ír a medvenapról az Új földesúr című regényében, de előtte Victor Hugo is említést tett róla a Nyomorultakban és már egy 17. századi, Liege-i Almanach is ír róla. A mormotát viszont pontosan tudjuk, 1886 óta kérdezgetik Punxsutawney-ban.

Február második napja a katolikus egyházban Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, ekkor szentelik meg a templomokban a gyertyákat, Mária ezen a napon, negyven nappal születése után mutatta be a jeruzsálemi templomban a kis Jézust.

A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A szentelt gyertya már az ókeresztény korban Jézus jelképévé vált.  A szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított, az anya gyertyát vitt kezében, amikor először ment templomba, gyertya égett a súlyos beteg mellett és szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe is.

Több néphagyomány kötődik a mai naphoz, legismertebb a gyertyaszentelés és a medve az árnyékával. A pacsirtára is lehet figyelni: ha ma énekel, akkor később majd hosszan hallgat, vagyis hosszú lesz a tél. Német nyelvterületen a borzokat vagy sünöket üldözik az időjósok ilyenkor. Bácskában az újszülöttek szobájában ezen a napon megszentelt gyertyát gyújtottak, ami addig a napig égett, amíg meg nem keresztelték a kisgyermeket, így a gonosz lelkek nem tudták elrabolni.

Sem a mormoták, sem a medvék nem büszkélkedhetnek időjóslási teljesítményükkel, a statisztikák szerint eddig többször tévedtek, mint hogy eltalálták volna a közelgő hetek időjárását. Akárhogy is, a gyertyaszentelés és medvelesés is kultúránk része, érdemes figyelni rá.