Vidám és forró nyári napokon, mikor az ember könnyed felszerelésben strandra indul, mindig jól jön egy megfelelő faktorú naptej, vagy napolaj, amely megvédi bőrünket az erős nap hatásától. Védőszerünk faktorát attól függően kell kiválasztanunk, hogy milyen erős a nap sugárzása és mennyire érzékeny a bőrünk. A faktor száma azt jelzi, mekkora védettséget biztosít a szer a felhasználójának. A minimális faktorszám a 6, és a skála 50-nél végződik. Állítólag léteznek ennél nagyobb faktorszámú védőszerek is, de egyes tanulmányok szerint nem hatékonyak, ezért kár rájuk kidobni a pénzt.
A napvédő szerek faktorai mellett persze vannak más jellegű faktorok is. Például a sportban. Gondoljunk csak a sportolókra, edzőkre, támogatókra. Minél nagyobb a tudásuk, erőnlétük, vagy pénzügyi erejük, annál nagyobb faktoroknak számítanak.
Valószínűleg mindenkivel előfordult már élete során legalább egyszer, hogy valakiről megjegyezte, „na, ez egy faktor”, az pedig még valószínűbb, hogy többször is úgy vélekedett, „na, ez nem egy faktor”!
Így van ez a politikában is. Ott is vannak faktorok. Akárcsak a napolajok esetében. És a faktorok itt is változó nagyságúak. Vannak nagykutyák, és vannak kisegerek. A nagykutyák alkalmanként már pusztán attól nagy faktorok, hogy magas rangú beosztás jutott nekik, és a hangzatos cím már önmagában elég ahhoz, hogy biztosítsa befolyásukat a politikai és gazdasági életben. A faktorszámuk tehát magas. De ez nem mindig elég ahhoz, hogy valakinek 50-es legyen a faktorszáma a politikában. Sokszor nem segít a pozíció. Néha nagyobb súllyal esik a latba a politikai realitás, a szövetségi kapcsolatrendszer, a politikai viszonyok, amelyek meghatározzák a politikus pártjának elhelyezkedését ebben a sajátságos táplálékláncban. Ezek híján pedig bizony előfordulhat, hogy egy politikusra azt mondják, „szappanoperahős”, vagy még inkább azt, hogy „politikai bábu”. Vagyis, olyasvalaki, akinek vannak egzotikus funkciói, szép, színes bársonyfoteljai, de semmilyen lényeges döntést nem hozhat önállóan, mert azt helyette az igazi „faktorok” hozzák meg.
Hogyan juthat el egy politikus odáig, hogy a faktorszáma inkább a minimális 6-ost súrolja, mintsem az 50-es közelítse meg?
Mint minden más esetben, úgy itt is a hasznossághatározza meg a faktor nagyságrendjét. Minél hasznosabb, ügyesebb, elkötelezettebb valaki, annál nagyobb a faktora. De ez csak abban az esetben érvényes, ha azoknak az érdekeit képviseli, akik megválasztották, illetve azt a közösséget, amelynek ő is tagja. Ha nem így cselekszik, hanem személyes, illetve szűkös pártérdekeket képvisel, akkor semmi sem menti meg attól, hogy a faktorszáma meredeken zuhanjon.
Pásztor István, írásaim klasszikus főhőse kiváló példa erre. Arra, hogy hogyan juthat el egy olyan politikus a politikai lejtőre, akinek minden lehetőség adott volt ahhoz, hogy a faktorszáma 50-es legyen. Külhoni vezető, egy kisebbségi párt elnöke lett. A történelmi idők is kedveztek neki: egy nehéz és turbulens történelmi időszak adatott meg számára, amelyben megmutathatta volna rátermettségét,és sikeresen vezethette volna piciny népét a viharos időkön keresztül. Mert csakis ilyen körülmények között mutatkozhat meg a nagy vezetők és vezérek rátermettsége, nem pedig a nyugodt és unalmas svájci körülmények között.
Pásztor viszont teljesen félreértelmezte a körülményeket és lehetőségeket. Azt a lehetőséget és erőt, amelyet a magyar közösség ruházott rá, és amellyel okosan gazdálkodva, néha közeledve, néha távolodva a mindenkori uralkodó párthoz, illetve párttól, nagy faktorrá nőhette volna ki magát.
Ehelyett ő azt az utat választotta, hogy apró politikai haszon fejében szolgalélekké váljon, de nem ám a saját népe, hanem a jelenlegi szerbiai hatalom szolgájává. Pártját, a VMSZ-t teljesen Vučić pártja alá rendelte, és mindent végrehajtatott velük, amit Belgrádból megparancsoltak. Maga a párt ezáltal elvesztette saját arculatát, és a haladó párt fiókintézetévé vált. Pásztor viszont a befolyását veszítette el a szerbiai politikában. A haladók sem tisztelik őt. Hogy miért? Mert tudják, hogy a tőlük kapott funkcióiért, és hatalma megőrzéséért mindent meg fog tenni cserébe, amit kérnek tőle. És itt szűnt meg Pásztor István „faktor” lenni. Egyszerű. Ha tudom, hogy aprópénzért úgyis mindent megteszel nekem, miért is adnék többet. Röviden: nem vagy faktor!
Ha tippelhetnék, mekkora a faktorszáma ebben a pillanatban, nullát sem adnék neki. A valós szám szerintem valahol a –2 körül van. Azért ott, mert semmit sem tesz hozzá a vajdasági magyarok fennmaradásához és jólétük megteremtéséhez. Vélem, inkább elvesz.
Boris Zec, okleveles jogász, a Zenta a zentaiaké! frakció tagja
