A napi rendszerességgel szunyókálók vérnyomása észrevehetően csökken azokéhoz képest, akik nem élvezhetik a délutáni szieszta előnyeit – állapították meg görög kutatók, akik az Amerikai Kardiológusok Társasága 68. éves tudományos tanácskozásán mutatták be tanulmányukat, írja az MTI.
„A délutáni alvás, úgy tűnik, ugyanolyan mértékben csökkenti a vérnyomást, mint más életmód változtatások. Például a só- és az alkoholfogyasztás mérséklése csökkentése 3-5 higanymilliméterrel csökkenti a vérnyomást” – idézte Manolis Kallistratos kardiológust, a voulai Asklepieion Általános Kórház kardiológusát, a tanulmány társszerzőjét a Science Daily tudományos hírportál.
A kis dózisú vérnyomáscsökkentők általában 5-7 higanymilliméterrel csökkentik a vérnyomás szintjét – tette hozzá magyarázatként.
A rendszeres délutáni szieszta mintegy 5 higanymilliméterrel csökkentette a vérnyomást, ami a kutatók szerint azonos a más ismert vérnyomáscsökkentő beavatkozásokkal. Ráadásul minden 60 percnyi napközbeni alvás 3 higanymilliméterrel csökkentette a vérnyomást.
„Ez a felfedezés fontos, mert egy 2 higanymilliméteres csökkenés a vérnyomásban 10 százalékkal csökkentheti a szív- és érrendszer események, mint például a szívroham kockázatát” – mondta Kallistratos.
„Megfigyelésünk alapján, ha valaki megteheti azt, hogy rendszeresen szunyókál, az a magas vérnyomásra is előnyös hatással van. A sziesztát könnyen be lehet illeszteni az életmódba, nem jár semmilyen költséggel” – hangoztatta.
A kutatók szerint ez az első olyan tanulmány, amely a délutáni alvás vérnyomásra gyakorolt hatását mérte fel olyan emberek körében, akiknek általában szabályozott a vérnyomása. Ugyanez a kutatócsoport már kimutatta, hogy magas vérnyomásúak esetében is kapcsolatba hozható a délutáni szieszta a magas vérnyomás csökkenésével, és esetükben kevesebb vérnyomáscsökkentőt kell felírni.
A görög szakemberek 212 ember figyeltek meg, akiknek az átlagos vérnyomása 129,9 higanymilliméter volt. Átlagosan 62 évesek voltak, a résztvevők fele nő volt. Minden negyedik résztvevő dohányzott vagy 2-s típusú cukorbetegségben szenvedett. A kutatók a nap 24 órájában rendszeresen mérték vérnyomásukat, feljegyezték, hogy sziesztáztak-e – ami átlag 49 percnyi alvást jelentett -, milyen volt az életmódjuk – alkohol-, kávé-, sófogyasztásuk, fizikai aktivitásuk -, mérték pulzusokat, az artériák rugalmasságát és végeztek náluk szívultrahangot is.
Megállapították, hogy általánosságban 5,3 higanymilliméterrel csökkent a szisztolés vérnyomás azoknál, akik sziesztáztak, azokhoz képest, akik nem. Előbbiek esetében a vérnyomás 128,7/76,2, utóbbiaknál 134,5/79,5 volt. Közvetlen egyenes arányú összefüggést mutattak ki az alvás időtartam és a vérnyomás között, minden egyes óra a vérnyomást 3 higanymilliméterrel csökkentette.
Kallistratos hozzátette, hogy további vizsgálatok szükségesek eredményeik megerősítésére.
