„Szeretnénk a fiatalokat itthon tartani”

A DotLab cég okosépületeket automatizáló rendszereket fejleszt. A vállalat munkatársai fejlesztik az ehhez szükséges hardvereket, a szoftver többi részét, mint például a felhasználói interfészt pedig egy testvércég készíti. Mindkét vállalkozás ugyanabban az épületben van Szabadkán, a Korzón. A DotLab vezetője a huszonhárom éves Szenci Attila, aki mar néhány hónappal az informatikus-mérnöki oklevél megszerzését megelőzően vállalkozó lett.

Az okosépület-automatizáló rendszereit a cég elsősorban szállodák számára fejleszti, melyeknek teljes körű informatikai megoldást kínál, ugyanakkor ezek az eszközök minden olyan épületben alkalmazhatók, ahol az energiagazdálkodást, illetve az energia megtakarítást menedzselni kell.

– Ez úgy működik, hogy nemcsak a szobákba, hanem minden helyiségbe beszerelünk egy vezérlőt, ami a beléptetést, a hűtés-fűtést vagy például a világítást vezérli. A rendszer figyeli a szobahőfok állapotát, és ha, mondjuk, valaki kinyitja az ablakot, akkor, hogy ne fűtse az udvart, lekapcsolja a fűtést. Ha nem tartózkodik bent senki, akkor lekapcsolja a lámpát, és ezáltal energiát takarít meg. Ezzel együtt csökken a károsanyag-kibocsátás és minden, ami vele jár. Persze nem utolsósorban az épület üzemeltetési költségei azok, amelyek ennek köszönhetően csökkennek. A felhasználók okostelefonjuk vagy táblagépük segítségével vezérelhetik a helységeket – magyarázta Szenci Attila.

Az öntözőrendszertől az épületvezérlésig

Melyik piacra dolgoztok?

– Az eddigi legnagyobb projektünk Topolyához köthető, mi fejlesztettük ki a fociakadémia rendszerét, ami a teljes épületet automatizálta. Természetesen a fő piac, amit szeretnénk megcélozni, az a nagyvilág. Jelenleg Magyarországon próbálunk érvényesülni, de a nem túl távoli cél az, hogy betörjünk a tengerentúli piacra is. Azon dolgozunk, hogy terjeszkedjünk. Rendszereink leginkább az irodaházak, esetleg a lakóépületek számára lehetnek hasznosak. A családi házakban viszont nem annyira, mert az okosotthont nem mi találtuk fel, arra már létezik sokféle megoldás, amivel nem tudnánk versenybe szállni. Viszont amin mi dolgozunk, ennek a piaca szabadabb éppen azért, mert a szállodáknak, irodaházaknak az okosotthon által kínált megoldások nem annyira felelnek meg.

Hogyan jött létre ez a vállalkozás?

– Még a főiskolán az egyik barátommal azon gondolkodtunk, hogy mit csináljunk, és még nem volt konkrét ötletünk, de tudtuk, hogy szeretünk hardvert fejleszteni és cinezgetni. Akkor már ismertük szabadkai Studio Present cég tulajdonosát, de nem tudtuk egymásról, hogy ki mivel foglalkozik. Egy véletlen beszélgetés során említettük neki, hogy szeretnénk csinálni egy okos-öntözőrendszert, és megtetszett neki az ötlet. Ő volt az, aki két évvel ezelőtt finanszírozott nekünk egy startupot, hogy meginduljunk. Cége egyébként a felettünk lévő emeleten van. Így kezdtük el, időközben rájöttünk, hogy sokkal jobb piaca van az épületautomatizálásnak, miközben a fő koncepció ugyanaz: vannak szenzorok, amelyek adatait be kell gyűjteni, feldolgozni, és van egy rendszer, ami azt kapcsolgatja. A DotLab egyik alapító tagját azóta másfelé vitte a sors, én viszont itt maradtam. Így most én vagyok a vállalkozás egyik tulajdonosa, a Studio Present cég pedig a másik tulajdonos. A Studio Presentben egyébként közel harminc programozó dolgozik, ők írják a szoftvert azokhoz a rendszerekhez, amiket mi gyártunk.

Hány embert foglalkoztatsz?

– Pillanatnyilag kollégámmal, Igumanović Dejannal ketten vagyunk teljes munkaidőben, de állandóan jönnek a hallgatók. Van egy ösztöndíjasunk, Surányi Bence, aki egyébként zentai, de itt tanul Szabadkán, a főiskolán. Amikor ideje van, bejön. Van még egy hallgató, szeretnénk, hogy majd itt dolgozzon. Igyekszünk ezzel is áthidalni a diplomás munkanélkülieket érintő rést, hogy nincs elég munkatapasztalatuk, ami miatt nehezen találnak munkát, és akkor is csak próbaidőre.

„A szoftvert nem tudod megfogni, de a hardver kézzelfogható”

Mikor fedezted fel magadban a technika és az informatika iránti vonzódást?

– Ez egy nagyon érdekes történet. Négy- vagy ötéves lehettem, és nekem a tévén a teletext volt a legérdekesebb, de nem tudtam megfejteni, hogy az hogy működik. Állandóan nyaggattam a szüleimet és a nagybátyámat, mert betegesen kíváncsi voltam a működésére, de nem tudták elmagyarázni. Amikor hatéves voltam, indult Szabadkán egy informatikai tanfolyam iskoláskor előtti gyerek számára, és oda beírattak, mert látták a szüleim, hogy ez az, ami engem érdekel. Hét éven keresztül oda jártam, és azután hagytam abba, amikorra már nem maradt olyan tanfolyam, amit ne hallgattam volna végig. Később a műszaki középiskolába iratkoztam számítógép-elektrotechnikus szakra. Utána pedig a Szabadkai Műszaki Szakfőiskolára jártam, ahol műszaki informatikát tanultam. Mindig is ez érdekelt, soha nem akartam mással foglalkozni.

A programozás és a cinezgetés azért nem ugyanaz. Ez utóbbival hogy kerültél kapcsolatba?

– A szak, amire középiskolában jártam, hibrid volt, félig elektrotechnikai, félig számítógépes. A suliban is voltak érdekes projektek, da azok annyira nem ragadták meg a fantáziámat. Otthon viszont készítettem VU-métert, ami a zene hangerejét mérte, és diszkófényt is csináltam. Mindig is örömmel töltött el, amikor egy marék alkatrészből olyat alkottam, ami működik. Az alkotás öröme elég erős volt. A hardverben az tetszik, hogy azt a kezedbe tudod venni! Ezzel ellentétben egy szoftvertermék nem igazán kézzelfogható. Hiába legnagyobb vállalat a Facebook vagy a Google, mégsem tudod megfogni, mondhatni, hogy az csak egy eszmei dolog.

Kísérletezni szeretsz?

– Igen, csak mostanában nem igazán van rá időm. De igyekszem naprakész lenni a technológiákkal, ami úgy néz ki, hogy csináljuk a munkánkat, és havonta egy-két napot vagy egy teljes hétvégét arra szánunk, hogy kipróbáljunk olyan új dolgokat, amikkel termékeinket fejleszthetjük. Próbáljuk egyre jobbá tenni azt, amit csinálunk. És nemcsak a hardvert. Az épületmenedzselő szoftvert is igyekszünk fejleszteni, hatékonyabbá tenni.

Jól tanulni jó biznisz!

Milyen megfontolásból ad ösztöndíjat a cég?

– A főiskolán nagyon gyorsan rájöttem arra, hogy jól tanulni egy nagyon jó biznisz, és állandóan hajtottam magam, hogy minden ösztöndíjat megszerezzek. Elég szépen bezsebeltem a városi, az állami és az MNT-s ösztöndíjakat, ez nekem nagyon sokat segített. Szinte a teljes pénzt ilyen elektronikai kütyükre költöttem el. Úgy látom, hogy ez egy mindenki számára nyerő dolog, hogy mi kapunk egy hűséges kollégát, akiről tudjuk, hogy jó, csinálja és szereti. Mert nálunk az a fő koncepció, hogy nem elvárás, hogy valaki a legjobb legyen, hanem a hozzáállás az, amit díjazunk. Hiszen ha valaki valamit szeret, azt úgyis megtanulja és csinálni fogja, viszont hiába tudja valaki jól, ha nem szereti csinálni. Főleg ebben a szakmában, hiába keresnek jól a programozók, ha valaki nem szereti, akkor képtelen ezt csinálni. De ha valakin látjuk, hogy akarja és szereti, akkor csak idő kérdése, hogy jó legyen.

Bővül-e a vállalkozás?

– Persze. Már épül az új irodaházunk a Zombori úton. Üzlettársunk a projekt egyik fő vezetője. Ennek az a lényege, hogy a szabadkai IT-cégek nagy része majd oda költözik. Jelenlegi irodánkban már nem is tudnánk hová tenni több embert, de az év végéig szeretnénk megduplázni a létszámot. Állandóan kutatjuk az új projekteket, nincs megállás! Én azt vallom magamról, hogy én vagyok itt, Vajdaságban a legnagyobb kivándorlásellenes személy. Rosszul viselem, hogy a legtöbb barátom, ismerősöm kiment, mert itthon nincs munka, nincs pénz. Próbálom bebizonyítani, és próbálok teremteni, alkotni olyan munkahelyeket, ahová az emberek örömmel jönnek. Ez a fő vízióm, és az üzlettársaimé is – akik már tizenpár éve ezt csinálják –, hogy olyan munkahelyeket hozzunk létre, ahol az emberek jól érzik magukat. Például rugalmas a munkaidő, gyakran van csapatépítés, és az emberek nem úgy jönnek munkába, hogy „jaj, már megint hétfő van”, hanem mindenki vidám, mindenki mosolyog és szereti azt, amit csinál. Az ösztöndíjjal is próbáljuk a főiskolásokat ide becsalni, és szeretnénk azt elérni, hogy ne menjenek el külföldre. Munka szempontjából igyekszünk olyan vagy hasonlóan jó körülményeket teremteni, mint ami máshol van.

Ti is a Scrum módszert alkalmazzátok?

– Persze, az agilis fejlesztést. A nagyobb projekteket nem is nagyon lehet másképpen menedzselni. A módszer legalább annyit számít, mint a szaktudás. Ebben a szakmában sokszor olyan hibákba ütközünk, mint például az idő és a munka beosztása. Ha egy projektet jól menedzselnek, akkor lehet, hogy fele annyi idő alatt meg lehet csinálni. Egyébként, amikor azt mondom, hogy mi, akkor ez alatt mindkét céget, a DotLabot és a Studio Presentet is értem. Például tavaly voltunk a Tarán draftingolni, a költségeket a cég állta. Havonta egyszer Mórahalomra járunk fürdeni, decemberben pedig a Zvonko Bogdan-pincészetben rendeztünk egy karácsonyi-újévi bulit. Már tervben vannak nagyobb kiruccanások is. A lényeg, hogy jól érezzük magunkat! Ez érződik, és nem azért, mert itt mi vagyunk, de a cégünkhöz kifejezetten jó bejönni, mert itt mindenki pozitív. Szerintem ez nagyon fontos!

Az interjú a Családi Kör 2019. február 28-i számában jelent meg.