Gazdag északnyugat, szegény délkelet Az Unión belül még mindig túl nagyok a különbségek

Az Európai Unió elődjének alapításakor az egyik fő cél a tagállamok gazdasági összefonódása volt, aminek nyomán nemcsak azt akarták 1952-ben elérni, hogy a szén- és acéltermelés közös felügyelet alá való helyezésével megelőzzék az újabb háborút, hanem azt is, hogy a lakosság gazdasági helyzete, jóléte mindenütt javuljon. Ezt remélték azok az országok is, amelyek később csatlakoztak az EU-hoz, és különösen a kelet-európai volt-szocialista országok esetében volt ez fontos szempont. De ugyanezt óhajtja – indokoltan – a szerbiai, montenegrói, macedóniai, koszovói és boszniai nép is a jövőre nézve.

Az Unió lakosságának életszínvonala ma persze lényegesen jobb, mint az alapításkor volt. Az Eurostat (az EU statisztikai hivatala) jelentése szerint azonban még ma is hatalmas jóléti különbségek tapasztalhatók a tagállamok között. 2017-ben az európai polgárok háromnegyede olyan régiókban élt, ahol az egy főre jutó bruttó hazai össztermék (GDP) magasabb volt, mint az uniós átlag 75 százaléka. Más szóval: az európai polgároknak csak egy kisebb hányada kell, hogy beérje az átlagnál alacsonyabb jövedelemmel.

Ezt persze jó hírnek is lehetne nevezni. De valójában mi áll mögötte?

A tény az, hogy Európa északnyugati és délkeleti része között továbbra is nagy jóléti különbség feszül. Míg Luxemburg (92.600 euró), Írország (61.200) és Dánia (51.300) messze meghaladja az egy főre jutó GDP átlagát (ami 2018-ban 30.900 euró volt), addig a „gazdagabb” középgárdát (50 ezer euró alatt, de 30 ezer fölött) Svédország, Hollandia, Ausztria, Finnország, Németország, az Egyesült Királyság és Franciaország képezi. A „gazdagabb szegényeket”  30 ezer és 20 ezer között találjuk (csökkenő sorrendben): Olaszország, Spanyolország, Málta, Ciprus és Szlovénia (22.200). A 20 ezer euró alatti csoporban van Portugália, Csehország, Észtország, Görögország, Szlovákia, Litvánia, Lettország, Magyarország (13.500), lengyelország, Horvátország, Románia (10.300), valamint a sereghajtó Bulgária (7.800)

Bulgária messze lemarad a többiek szintjétől. Egy bolgárra csupán az uniós átlag alig több, mint egynegyede jut. Az Unió legszegényebb területein huszonhárom millió ember, az EU lakosságának majd 5 százaléka él.

De nemcsak az EU-tagállamok között tátong a nagy gazdasági különbség, hanem egyes államokon belül is. Nem véletlen, hogy a legtöbb országban a főváros lakossága jobb helyzetben van, mint a vidékiek. Különösen nagy a jóléti különbség Angliában: míg a London központjában élőkre az EU legmagasabb értékteremtése vonatkozik, addig Nagy-Britannia bizonyos körzeteiben nagyobb a szegénység, mint Lengyelország, Magyarország vagy Románia egyes részein. De ami Londonról elmondható, az nem érvényes Berlinre és Rómára, mert ezek a fővárosok nem a leggazdagabb területek  az érintett országokban.

Németország leggazdagabb városa Hamburg, aminek környéke az EU-átlag kétszeresét is meghaladja. De Hamburg ennek ellenére is csak Luxemburg és Dél-Írország mögé „szorul” és a negyedik leggazdagabb vidéknek számít az Unióban. Felső-Bajorország a kilencedik helyen áll az uniós átlag 172 százalékával.

Az Eurostat a tagjelöltek adatait is figyelemmel kíséri, de azok között még rosszabbak az eredmények. Montenegró alig marad le Bulgária mögött. Szerbia egy főre jutó bruttó hazai összterméke (6.100 euró) viszont 20 százalékkal kisebb még Bulgáriáétól is. Észak-Macedónia és Albánia pedig még szegényebb.

Egy főre jutó GDP 2018-ban (Európai Unió és tagjelöltek)