Szürkén csüng az alkonyat függönye.
Autók tülkölnek, rohannak messze,
Villanyfény mellől kihajolsz. Vörösbe
Gyulladó rózsák alélnak az estbe.
Megtisztult álmokért ég most a szemed,
Nézel a sötétbe kushadt házfalakra –
Mintha mögöttük jönne nem remélt üzenet,
Mitől sorsod gátja mind szerteszakadna.
Munka, gondolat és bánat, minden oly terhes.
A vágy héjacsőrét a husodba vájja;
Ropog a csontod, világégést is felejtesz,
S lázzal, meleggel önt el a sóvárgás órája.
(1940)
