négyen álltunk ott
– vendégségben voltunk –
a kinti szobában
a nagymaminál
(ő apa anyucija volt)
egy kép előtt
– a nagymami apucija
és anyucija előtt
ők nekem a… hűha…
ők nekem a… hűha…
ők nekem a… hűha
ők nekem a… MIJEIM?
…a mijeim is?
ők nekem a… hűha…
ők nekem a… hűha…
ők nekem a… hűha…
a dédszüleim ők – no, ja!
a nyakamat csiklandozta,
megpuszilta a tokámat a nagyi…
apa meg erre nevetni kezdett
és a fotóra mutatott
– nézd csak meg, nagyi –
mondta (mert apa már
megtanulta,
hogy ő a NAGYMAMA!)
– az én nagymamimnak is
ugyanilyen tokája volt,
neked is ilyen van –
és apa meg a nagyi
tokáját vakarta
meg…
– az enyém is ugyanolyan
és a kislányunknak sem jutott másmilyen
igen,
nálunk
ez már családi hagyomány,
nálunk
a családban
öröklődő divat
a
tokahordás…
– a tokoskodás…!
– a tokáskodás…!
