A világsajtó az elmúlt héten sokat foglalkozott az előrehozott osztrák parlamenti választásokkal, mert az Európai Unió számára nem mindegy, milyen kormány alakul Ausztriában a választások.

Sebastian Kurz német szempontból

A berlini Welt am Sonntag a következőket írta:

„A német társadalom egyes részeinek Sebastian Kurz osztrák kancellárra vonatkozó nézete keveset mond magáról Ausztriáról, de annál többet a Német Szövetségi Köztársaságról. Egy újság »populista automatának« nevezte Kurzot, aki a migrációs politikával szemben először barátságosnak mutatkozott, később pedig a migránsok barátságos befogadása ellen foglalt állást. Az igazság pedig ez: Aligha volt politikus annyira következetes a migrációval szemben, mint Kurz. Akár integrációs miniszterként, külügyminiszterként vagy kancellárként – álláspontja mindig ez maradt: Európának meg kell védenie határait. A tartózkodási joggal rendelkezőket integrálni kell, az illegális bevándorlókat pedig ki kell utasítani. A második legenda így hangzik: az FPÖ-t (Freiheitliche Partei Österreichs, Osztrák Szabadságpárt – A Szerk. megj.) Kurz tette »társadalmilag elfogadhatóvá«. Ehhez semmilyen tárgyi bizonyítékra nincs szükség: az FPÖ már korábban azon az úton haladt, s a 2017. évi választásokon messze a legerősebb párt volt. Amikor Kurz először indult, az ő ÖVP-je (Österreichische Volkspartei, Osztrák Néppárt – A Szerk. megj.) tíz százalékot nyert, az FPÖ pedig 25 százalékra esett vissza. Ezt követően sem Kurz tette szalonképessé koalíciós partnerét, hanem csak nézte, hogy az hogyan teszi lehetetlenné önmagát. A vasárnapi parlamenti választásokon Kurz újabb előnyre fog szert tenni, míg az FPÖ ismét veszíteni fog.”

Jobboldali választók és baloldali értelmiségiekAusztriában

A bécsi Presse-nek ez az álláspontja az előrehozott osztrák parlamenti választásokról:

„A Twitter Sebastian Kurz ellen. A »Van-der-Bellen koalíció« a türkizek ellen. Így lehetne ezt az utolsó választási kampányt összefoglalni. A liberális-konzervatív kancellárral és korábbi nemzeti-konzervatív koalíciós partnerével szemben most egy bal-liberális civil társadalom áll. Ott a tágas vidék, itt a nagyváros. Ott azok az emberek, akik minden nap korán kelnek, itt viszont a jövőért tüntetnek csütörtökönként meg péntekenként. Ott a migráció a téma, ami legjobban mozgósítja az embereket, itt pedig az éghajlatváltozás a fővesézly, amit legalapvetőbbnek tartanak. És ezt a listát lehetne folytatni. Lényegében ez a bal- és a jobboldal ütközéspontja. Pontosabban: a lakosság jobboldali többsége szembesül a bal véleményalkotók vezéralakjaival. És a jelenség nem igazán új: Bruno Kreisky SPÖ kancellár abszolút többségének kivételével az osztrák választásokon mindig megvolt az ÖVP és az FPÖ jobboldali többsége. És Kreisky korszakától kezdve tartós baloldali hegemónia volt a nyilvános diskurzusokban. Ilyen korábban nem létezett. A ’68-as mozgalom készítette elő a teret ehhez a paradigmaváltáshoz. Bruno Kreisky távozása óta ezen a téren nem sok változás állt be: a szavazók többsége a jobb oldalon áll, az értelmiségiek többsége a bal oldalon. ”

Kurz nem sieti el a kormányzást

A budapesti Népszava a következőket írja az osztrák előrehozott parlamenti választások eredményéről:

„A nagy kérdés, mit tervez Sebastian Kurz volt és leendő kancellár? Vissza akarja-e csalogatni a Szabadságpártot a kabinetbe? Ha igen, azzal saját szavahihetőségét ásná alá, mert nemrégiben még azt közölte, hogy az FPÖ nem alkalmas a kormányzásra. Ám az is tény, hogy stabil koalíció akkor jönne létre, ha a Szabadságpárt visszakerülne a kabinetbe. Feltételezések szerint Kurz nem sieti el a kormányalakítást, s először nem az FPÖ megnyerésével próbálkozik, hanem más alternatívák után néz. Milyen alternatívák léteznek? A Néppárt és a szociáldemokraták koalíciójára a legkisebb az esély. Ausztriában ugyan nagy hagyományai vannak a nagykoalíciónak, a 2017-es voksolás előtt is az ÖVP az SPÖ-vel működött együtt, de Kurz alatt a Néppárt egyfajta jobbra át-ot hajtott végre, s a két politikai erő programjaiban is kevés átfedést találunk. Ráadásul nagyon megromlott a két párt viszonya, így nehéz elképzelni, hogy képesek lennének megtalálni a közös hangot.”

Kurz a botrányok ellenére is a szélsőjobbal flörtöl

A párizsi Le Monde így látja az új osztrák kormány megalakulását:

„Sebastian Kurz mindössze 33 éves korában kevesebb mint két év alatt megnyerte a második törvényhozási választását, előretolva fiatalságát, ideális rokoni ábráját és egy ultrakonzervatív programját. 2017-ben úgy döntött, hogy a szélsőséges jobboldali Szabadságpárttal (FPÖ) alakít kormányt. Óriási botrányok miatt ez a koalíciós kormány azonban csak 18 hónapot élt meg, mert májusban közzétettek egy Ibizában (Spanyolország) titokban felvett videót, amelyben az FPÖ vezetője és Kurz korábbi kancellárhelyettese, Heinz-Christian Strache azt mondta, hogy kész pénzt elfogadni egy olyan személytől, akiről úgy vélte, hogy az orosz oligarcha közel áll Vlagyimir Putyin elnökhöz. A botrány példátlan politikai válságot váltott ki Ausztriában és előzetes választásokhoz vezetett.”

Kurz a jobboldallal vagy a Zöldekkel fog kormányozni?

Erről a New York Times a következőket írja:

„Ausztria eddigi kancellárja, Sebastian Kurz megnyerte az előrehozott választást, amelyet négy hónappal ezelőtt tűzött ki, miután kormánya a szélsőjobboldali koalíciós partnerét sújtó botrány miatt összeomlott. A vasárnapi szavazás eredményeként felmerül a kérdés, vajon a kormány létrehozásához újból a szélsőjobboldallal fog összeállni, vagy inkább balra kell lépnie.

Miközben a botrány – amelyet egy videófelvétel váltott ki, amely nyilvánosságra hozta a szélsőjobboldali Szabadságpárt nyitottságát az orosz befolyásra – látszólag nem vitte rossz irányba Kurz úr felhívását az előrehozott választásokon, de komolyan lerontotta korábbi koalíciós partnerének támogatottságát. A baloldali Zöldek viszont azt látták, hogy támogatottságuk növekszik.

Kurz úr konzervatív Néppártja a szavazatok több mint 37 százalékát szerezte meg – a vasárnap közzétett ideiglenes számítások szerint –, ami kényelmes első helyet biztosít számára. De ez nem elegendő ahhoz, hogy egyedül alakítson kormányt. Ez az eredmény azt jelenti, hogy a volt kancellárnak szüksége lesz egy partnerre a kormányalapításhoz, azaz vagy újra koalícióba lép a jobboldallal, vagy a Zöldek felé közeledik. A közelmúltban a globális felszólalások az éghajlatváltozás visszaszorítására a Zöldek malmára hajtották a vizet és elfogadottságuk növekedett Németországban meg másutt is Európában.”


Zöld árnyalatok Sebastian Kurz választási plakátai előtt. Bécs, 2019 szeptembere (Fotó: Ronald Zak, AP)