A családhoz való tartozásnak az a feltétele, hogy korrupt legyen az illető, bűnt kövessen el, mert máskülönben nem lehet zsarolni. Az a kérdés, hogy ez megborulhat-e október 13-án, le lehet-e bontani Orbán (maffia)államát?
Most, a magyarországi kampány utolsó napjaiban kiderült, a morálisan kikezdhetetlen és föllebbezhetetlen főnöknek akkor kell egy kampányban részt vennie, ha országos kérdésekre akarják a figyelmet irányítani. „Nincs igény arra, hogy országjárásban legyek” – mondta Orbán, aki állítása szerint azért ment el mégis Miskolcra, mert az a város fontos „becsületbeli ügy”.
Neki a jogállamiság is becsületbeli ügy, meg az is, hogy Miskolcon a helyi párttévében megfenyegesse a választókat, hagyják a francba az ellenzékieskedést, inkább maradjanak a nyerő oldalon. Mert ha ott maradnak, lesz pénz mindenre, ha renitenskednének, akkor viszont megnézhetik magukat.
Vagyis mivel még mindig nem lehet törvényileg megszabni, hogy az ellenzékre például ne lehessen szavazni, akkor marad ez: a miniszterelnök nevű közjogi méltatlanság kétharmados kormányzása tizedik évében zsarolja és fenyegeti az ország lakóit, hogy fogják be az orrukat, ne nézzenek oda, és más meggyőződésük ellenére is csak a Fideszre szavazzanak.
Mióta az Alkotmánybíróság kimondta, hogy választási kampányban megengedhető a nettó hazudozás is, a nyílt fenyegetőzéssel sem lehet semmi baj. Mint ahogy a közveszéllyel fenyegetőzés büntetőjogi tényállása is megengedhető, ha kampány van. Miközben az sem gond, hogy a Fidesz választási plakátjai sértik a választás tisztaságát.
Egy szexorgia nagyon szerencsétlen dolog
Novák Katalin a családpolitikáért felelős női princípium, ezt gondolja a párt- és elvtársa, Borkai Zsolt adriai orgiájáról:
„Nagyon szerencsétlen dolog (…) ez egy rossz dolog, én sajnálom, hogy ez történt, de azt gondolom, hogy az érintett ezt a családjával el kell valahogy rendezze (…), és ha jól tudom, akkor ő már kiállt a nyilvánosság elé és bocsánatot kért, elnézést kért. (…) Ha az a kérdés, hogy példaszerűen cselekedett-e, akkor azt mondom, hogy nem. Hogyha az a kérdés, hogy ez a magánügye-e, akkor azt mondom, hogy neki és a családjának a személyes ügye, amelyért természetesen mind a személyes életében, mind a családjában, mind a nyilvánosság előtt el kell tudnia számolni. De ezt én rábíznám alapvetően, és nem hiszem, hogy egy ilyen helyzetben, egy ilyen ügyben egy pártnak alapvetően lenne mozgástere akár, vagy lenne feladata akár ítélkezni, akár bármilyen egyéb döntést hozni. (…) Én nem hiszem, hogy ennek az kellene legyen a következménye, hogy mondjuk a Fidesz a soraiból kizárja ezt az embert. Nagyon keveset tudunk egymás magánéletéről, és szerintem ez egyébként alapvetően így rendben is van. Még egyszer mondom, hogy én nem tartom egyébként helyesnek azt, amit ő cselekedett, nem tartom példaértékűnek sem, még egyszer meg tudom erősíteni, de az, hogy mondjuk ennek az kellene legyen a következménye, hogy a Fidesz kizárja őt a soraiból, azt sem tartanám szerencsésnek és követendőnek. Ez egy igen nagy párt, nagyon sok tagja van ennek a néppártnak, és azt hiszem látnunk kell azt, hogy vannak olyanok is, akik elbotlanak, hibáznak.”
Ez itt a fideszes bajtársiasság ideáltipikus példája. Ne mondj rosszat a fideszes társadról, ahogyan a kongresszuson a főnök is megmondta. Ezt Novák Katalin családanyának már nem kell gyakorolnia, neki már nagyon jól megy.
A jogállam, mint becsületbeli ügy
Csak az a baj, hogy ez nem egy egyszerű szexorgia volt, hanem egy szerteágazó, korrupciós ügy, aminek már most is vannak bizonyított és bizonyításra szoruló szálai. Ez itt a probléma, nem a kurvázás. Tehát amennyiben ez egy jogállam lenne, ahol a jogállamiság nem egyszerűen becsületbeli ügyként emlegetett, hazug szóvirág lenne, akkor Polt Péter és a magyar rendőrség már régen ész nélkül nyomozna az ügyben. Nem azért, mert Borkai családapa prostikkal hentergett, hanem mert közpénzek millióival (milliárdjaival?) való visszaélés gyanúja lengi körbe az egész ocsmány történetet. Ez nem botlás, nem hiba, és nem is egy szerencsétlen félrelépés, hanem a magyar maffiaállam egyik legfőbb ismérve.
A magyar maffiaállam polipként működik. Alapvetően családok vannak bevonva a buliba Orbántól Tiborcon át Ráhelig, a Rogán családon át Borkaiig, a Mészáros családig stb. Nincs olyan férj, feleség, fiú, lány, unokatestvér, menny, fő, aki ne jutna eme polip révén zsíros, törvénytelen üzletekhez.
A döntéseket is ebben a szűk körben hozzák. Nem a jachton történt szexorgia érdekes, hanem a korrupciós hálózat, kiket kellett megkenni, milyen becstelen eszközöket bevetni ahhoz, hogy a későbbi audis földek a „megfelelő kezekbe” kerüljenek.
Vannak a rendszerben strómanok, akiknek első számú mintapéldánya Mészáros Lőrinc, aki tulajdonképpen maga Orbán Viktor. Hogy a rendszer működjön, kellenek szakemberek, akik ezt megtervezik, működtetik, a jogszerűség látszatát legalább megpróbálják összehozni. Magyar Bálint szerint ezeket hívják korrupciós brókernek.
Akik kimaradnak a buliból
A Borkait leleplező személynél kiderült, valami miatt besokallt, és ki akart szállni a buliból. De ahogy a rendes maffiában nincs önkéntes csatlakozás, hanem csak örökbefogadás, befogadás, ugyanúgy nincs önkéntes távozás sem ezekből a szervezetekből. Nem akarták elengedni, ezért most a korrupciós bróker elkezdte tálalni azokat az ügyeket, amelyeket egyébként nem tálalna, mert a rendszer azért működik így, mert mindenki kompromittálva van benne és nyakig sáros.
Az összes résztvevő bűncselekményeket követ el, ez tartja őket egybe. Erre Orbán is utalt a hallgatás törvénye, az omerta által, amely arról szól, hogy a bajtársakról, a maffiacsalád tagjairól rosszat ne mondjunk. A zsarolások ezen rendszere tulajdonképpen arról szól, valójában a keresztapa féken tudja e tartani a maffiacsalád tagjait. Olyan eszközökkel, mint a hagyományos maffia, hogy életeket elvesz, nem tud élni – bár Putyin Oroszországában ez gyakran megtörténik – annál inkább az egzisztenciális féken tartás, zsarolás, megfélemlítés módszereihez folyamodik, hiszen az ügyészség úgysem jár el, tehát tettének semmi következménye nem lehet.
Isten, haza, focipálya
A családhoz való tartozásnak az a feltétele, hogy korrupt legyen az illető, bűnt kövessen el, mert máskülönben nem lehet zsarolni. Az a kérdés, hogy ez megborulhat-e? Nem véletlen, hogy Orbán nem akar csatalakozni az európai ügyészséghez, hiszen akkor lyuk támadna a rendszeren, büntetőjogilag egy külső szervezet felelősségre tudná vonni a maffiacsalád tagjait.
A Borkai ügy által nem is annyira a rendszer álságos mivoltára kellene rámutatni, hanem leleplezni: miközben Orbán istenről, kereszténységről beszél, az nem azt jelenti, hogy ő hisz is ebben, inkább arról van szó, hogy ezáltal akar a vitából kizárni minden más véleményt. Ha istenre hivatkozik egy focipálya átadásakor, akkor ne lehessen számon kérni rajta, hogy esetleg másra kellett volna elkölteni a pénzt. Ugyanez van, ha Orbán a nemzetre vagy a hazára hivatkozik. Az sem más, mint erre a családra, bűnszervezetre való hivatkozás, és annak a büntetlenségéért való küzdelem.
Az sem véletlen, hogy Orbán mindig a patriarchális családra hivatkozik, amelynek csúcsán a patriarchális családfő trónol. A nőkkel szembeni negédes, álludvariaskodó, felcsúti bonviván stílus mély megvetést tükröz, amelyben lényegében benne foglaltatik a gyengébbik nem totális lenézése is. Ahogyan egy ilyen családban viselkedik a családfő, ugyanúgy viselkedik egy országban. Úgy diszponál az ország, a pénzek, a karrierek és pozíciók felett, mintha az a saját birtoka lenne.
Az a kérdés, megértik-e a választók, hogy méltóságuk visszaszerzéséhez fel kell szabadítani a Fidesz által jelenleg megszállt városokat, településeket, hiszen ezek kifosztásának kell tulajdonképpen véget vetni október 13-án.
tuti
