Az én földemen nem járnak sokan,
még azt sem értik, mi az: „földemen”;
holtpont, hol a múlt ismét megfogan,
habár
anyag erőszakolja szellemem.
Madár,
őz, macska és korcs eb jár földemen,
mert nem kell újra megszületniük,
a jövőben széthordják szellemem,
s vagyok, ezen a földön mindenütt.
Másokkal most nem is közösködöm,
újjászületnek s értik szellemem,
holtpont teret fed le a küszöbön,
hol mindenki jár, így nincs földemen
határ.
…Ma már.
