Ebben a sápadt fényben boldogok leszünk.
Egymásra csúszik minden áriák, évek.
Ebben a félholt fényben remegő kezünk
összekulcsolódik. Karácsonyi ének
hallatszik a térről. Az előbb két részeg
gyalázta még egymást, most mennyből az angyal
száll a félhomályban. Te azt mondod: „félek!
Álmomban elérlek, ha elmennél mégis…”
Tér, golyó, kisgyerek, felbíborló fétis,
jézus-fehér kolinda, kutyaugatás
keveredik össze, egymást sokszorozza.
„Ha elmész, ha itt hagysz, ne is gyere vissza!
Hát ez mi volt most, lövés vagy kopogás?”