Mikulás napja körül született a gyerek egy nyugat-európai nagyvárosban. Szülei néhány hónappal korábban mentek ki a kismama szüleihez. Az élettárs munkát kapott, a jövendő anyuka pedig ismerkedett az új környezettel. A gyerek születését abban az országban anyagilag jelentős mértékben támogatja az állam, így azonnal be is jelentkeztek az illetékes hivatalban. Nem volt gond, hiszen magyar útlevelük egyszerűvé tette, nagyban megkönnyítette a hivatali ügyintézést. Annak ellenére is, hogy csupán élettársi kapcsolatban élnek.
A névadás
A fiatalember vállalta az apaságot, elismerte a kis jövevényt, így a Szűts család vérvonala fennmarad, illetve folytatódik, hiszen hamarosan törvényesítik kapcsolatukat. Idővel majd a fiatal asszonyka is munkába áll, a fiúcska pedig óvodába, iskolába indul.
Az újdonsült apuka immár a világhálón jelentette az örömhírt a szabadkai rokonoknak, és elárulta fia nevét is. „Cristiano Lionel” – írta, hozzátéve, hogy nem tudott dönteni kedvenc focistái, Ronaldo és Messi között. „Amúgy meg itt nagyon sok embernek van két keresztneve” – tette hozzá. A friss dédnagymama, persze, szörnyülködött, hogy „mit ki nem találnak, hát egyet is nehéz megjegyezni ezek közül!”. A futballt kárhoztatta, meg focibolond unokáját, de azért elsírta magát. Örömében.
A fiúcska most éli a csecsemők szokásos életét: alszik, szopik, rugdalózik, amikor a pelenkáját cserélik. Apja szerint egyik lábát néha kinyújtja, mintha a labdát akarná arrább rúgni. „Lehet, hogy ballábas lesz” – mondogatja ilyenkor.
Szétnézett a helyi fociklubok tájékán, és meglepetten tapasztalta, hogy szinte mindegyiknek van focisulija, folyamatos az új tagok felvétele, egész nap be lehet iratkozni. Már ötéves, azaz óvodáskortól. El is döntötte, hogy melyik klubba íratja majd Cristiano Lionel nevű fiát, ha annak eljön az ideje. „Legfeljebb a vezetékneve lesz különös az ittenieknek, de majd megszokják” – nyugtázza.
Melyik válogatottat választja?
A technika ma már csodaszerkentyűket produkál, így a dédmama is láthatja a kis dédunokát, akinek apja közel viszi a készüléket a gyerekágyhoz. Cristiano Lionel bal keze mellett egy apró, pöttyös labda van. „Az meg milyen játék?” – fortyan fel a dédi, korainak találva a dédunokája ágyában látott játékszert. „Időben kell kezdeni, mama!” – válaszol az unokája. „Olyan hőbörgős vagy, mint dédöregapád, az is élt-halt a futballért” – mondja még félhangosan, de már mosolyogva.
A fiatalember – mint minden újdonsült apuka – büszkén és mosolyogva emeli a kamera felé az alvó csecsemőt, akinek nem igazán tetszhet, hogy álmában zavarják. Elpityergi magát, mire apja visszafekteti a kiságyba.
„Aztán hogy hívjátok majd?” – kíváncsiskodik még a dédi. „Lehet, hogy simán Öcsi lesz” – érkezik a válasz. A dédmama azonban nem hagyja annyiban. „Mást nem tudsz kitalálni?” – kérdez vissza, mire az unokája: „Miért? Puskást is Öcsinek becézték, öregségére pedig ő volt az Öcsi bácsi!” Ettől a dédnagymama mintha megnyugodna, mert azt a Puskást annak idején az ő ura is nagyra tartotta.
Az újdonsült nagypapa is szóhoz jut, és rákérdez: „Aztán ha tényleg jó focista lesz, melyik válogatottban játszik majd?” „Amelyikbe meghívják, apa, hiszen az itteniben, de a szerb és a magyar válogatottban is játszhat. Majd ő eldönti!”
A Szűts család három nemzedéke mintha egyet is értene a kis jövevény jövőjét, illetve majdani sportpályafutását illetően, bár a nagyapa még próbálkozik az úszás erőltetésével, de nincs sikere. Aztán meg azzal is érvel, hogy Szabadkán hamarosan magyar óvoda épül, folyamatosan képezik a magyar óvónőket és tanítókat, biztosan jutna hely Cristiano Lionel számára is, de az immár Európa nyugati részén élő fiatalember hajthatatlan. „Mire jönnénk haza, apa? A kilátástalanságra meg a minimális fizetésre? Arra, hogy ti tartsatok el bennünket?”
Idősebb Szűtsnek elfogytak az érvei, alighanem bele kell nyugodnia, hogy unokáját majd évente csak egy-két ünnep alkalmával látja, vagy ha esetleg kiutaznak a mamával a gyerekekhez. Bár az meg sok pénzbe kerül. Marad tehát az okostelefon, illetve a heti néhány beszélgetés a világhálón.
Szűts Cristiano Lionel pedig olyan szépen, nyugodtan alszik, mintha tudná, hogy jövője biztosított, és egyszer még jó futballista lehet belőle.
Apró kezecskéjével meg is billenti a pöttyös labdát.
