A szervezett bűnözés leghíresebb és leghírhedtebb szervezete a maffia. Maga a fogalom szorosan fűződik a szicíliai bűnszövetségekhez. De igazából a maffia manapság inkább gyűjtőfogalom, így szoktuk nevezni a bűnszervezeteket. A „klasszikus” szicíliai szervezetek közös neve a cosa nostra. Természetesen a világban számtalan maffia-típusú kriminális egyesület létezik, más-más név alatt.

Az olaszországi Pugla tartományban sacra unita corona, Szardínián ndrangheta, Nápolyban camorra, Dél-Amerikában és Mexikóban kartellek, Kínában triádok, Japánban jakuzák néven futnak. Sok helyen pedig egyszerűen klánoknak nevezik magukat.

Függetlenül attól, melyiket vesszük górcső alá, bizonyos működési technikájuk, felépítésük, taktikájuk és viselkedésük teljes mértékben megegyezik. Lássunk néhányat közülük!

Mindegyik élén a vérségi alapon egybetartozó család uralkodik. Közülük is kiemelkedik a mindenki által ismert keresztapa.  Az ő fiai, lányai, testvérei, felesége, unokái, és még számtalan rokon foglalja el az élvonalat a parancsnoki láncban. Alattuk van néhány kiválasztott család, ők vezetik az egyes városok bűnszervezeteit. Őalattuk pedig ott vannak a kapitányok, akik az adott város egyes negyedeinek a vezérei, majd végül jönnek a „katonák”,  akik kérdés nélkül végrehajtanak bármilyen fentről jött parancsot.

Ehhez a bűnfamíliához kötődik sok kisebb-nagyobb vállalkozó, akik védelmi pénzt fizetnek a maffiának. Cserébe védelmet élveznek mindenféle támadás ellen. Néha még hasznuk is van az „együttműködésből”, mert az alvilágon keresztül kapnak egy-egy megrendelést. Természetesen ez úgy lehetséges, hogy a maffia a zsebében tart jelentős számú állami alkalmazottat, esetenként néhány minisztert is.

De ha esetleg úgy gondolnák, hogy a maffia csak a megfélemlítés eszközeivel uralkodik, akkor nagyot tévednek. Mivel a bűnszervezet működése érzékenyen függ a lakosság többségének jóakaratától, a maffia sokszor segít pénzadományokkal szegényebb családokon, vagy gyerekeket iskoláztat, egészségügyi ellátást biztosít. (Ismerős, ugye?) Sokan a lakosok közül alkalmazottak is a maffia legálisan működő vállalkozásaiban.

Viszont, aki a maffiatagok, vagy a polgárok közül ellenszegül a keresztapa és a család utasításainak, számíthat a megtorlásra.  A munka, vagy vállalkozás elvesztésétől kezdve a halálos büntetésig.

A világ szinte minden államában találhatunk egy maffia-típusú szervezetet. De ezek a szervezetek nagy irigységgel és vágyakozással tekinthetnek országunkra, Szerbiára, ahol a maffiának van állama, és nem fordítva. A haladó párt felépítése és működése teljes mértékben megegyezik a fent leírt analízissel. De mi mégis egy szűkebb közegben, a magyarlakta Vajdaságban végezzük most el az összehasonlító elemzést.

A VMSZ ugyanis szinte ideális példa a fenti eszmefuttatás bizonyítására. Az említett párt elnöke már hosszú ideje Pásztor István, aki egyben a vajdasági parlament elnöke is. A párt alelnöke, köztársasági parlamenti képviselője és frakcióvezetője „véletlenszerűen” az elnök fia, Pásztor Bálint. Bálint felesége, Krisztina, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar tanácsának tagja. Az elnök másik fia, Pásztor Ábel Deli Andor európai parlamenti képviselő irodájában asszisztens, nyilván nem csekély fizetésért. Pásztor István élettársa pedig tagja a VMSZ 17 tagú Elnökségének.

Lássuk a kiválasztott családokat!  Példánkban ők a helyi VMSZ hátterű nagyvállalkozók, akik hatalmas pénzösszegeket kapnak a Prosperitati Alapítványon keresztül. Az úgynevezett kapitányok a VMSZ helyi szervezeteinek elnökei, netán az adott település polgármesterei. A közkatonák pedig az egyszerű párttagok, akik vakon végrehajtanak minden felülről jött parancsot, féltve kisebb-nagyobb privilégiumaikat.

A maffia íratlan törvényeit követve a VMSZ is igyekszik fenntartani a „pórnép”, a szavazóbázis jóakaratát. Elsősorban a Prosperitatin keresztül. Ez úgy lehetséges, hogy a párt teljesen rátenyerelt ezekre a pénzforrásokra. Számukra ez kiemelten fontos, mert így tudják befolyásolni a mindenkori szavazást,  nem utolsósorban pedig így tudják megcsapolni a közel 300 millió eurós pénzforrást. A megmaradt morzsákat odadobják a közembernek, az oroszlánrésze meg átfolyik a már említett újgazdag VMSZ-es vállalkozókhoz és vezetőségi tagokhoz. Így senki sem mondhatja, hogy nem jutott neki legalább egy falatnyi. Természetesen ennek az „önzetlen” osztogatásnak is megvan az ára. Az államot és a községet teljesen kifosztják, tönkreteszik, kisemmizik. Az embereket elszegényítik, akik ennek következtében kiszolgáltatottá válnak, elköltöznek, vagy tönkremennek, miközben a párt vezérei és holdudvaruk mértéktelen hatalomban és gazdagságban tobzódnak. Értelemszerűen Pásztor István, családja és társai mindezt úgy prezentálják a nép előtt, hogy éjjel-nappal verejtékezve gürcölnek a magyarság érdekében.

Szegény  Don Vito Corleone, ha tudta volna, hogy így is lehet bűnszervezetet vezetni, nem Cosa Nostrát alapított volna, elég lett volna egy VMSZ, vagy haladó típusú pártot létrehoznia és csalással győznie.  És akkor nem kellett volna a film három részében, családjával együtt viaskodnia azokkal a fránya állami szervekkel. Nem lett volna szükséges a bankrablás. Mert a bank ajtajai saját maguktól is kinyíltak volna előtte.

Boris Zec okleveles jogász, a Zenta a zentaiaké! frakció tagja